Gyerekzsúr, torta, ajándékok, vidámság, barátok, játék...

Erről kellene szólnia ennek a napnak.

...

Mert ha már álmodozom, akkor egészségesnek látom!

A 4-es gyertyát a sírján a szél fújta el... 

Feke Pál : Tégy csodát!

Csak egy álomkép.
Csodaszép új hely,
Hol a hőst még várják,
Hol a szó igaz jel.

Ott egy ének száll,
Csoda hangjegyként,
És csak arról szólna,
Ide tartozol közénk.

TUDOM, ÉLSZ OTT FENN! MINDIG HITTEM BENNED!
KÉRLEK, TÉGY CSODÁT, HA ERŐM ELHAGY MÁR!
ÉS HA VÉTKEZNÉK?
SOSE KÉRDEZNÉD, MINEK ÉLSZ OTT FENN…
HÁT KÉRLEK, JÖJJ ÉS TÉGY CSODÁT!

Van egy áldott hely:
Ez az új hazád!
Ide minden csillag
Hazatérne hozzád.

Ezer éve már
Nem fújt úgy a szél,
Ahogy most dúl bennem
Ez a harc az életért.

TUDOM, ÉLSZ OTT FENN! KÉRLEK, HIGGY MA BENNEM!
GYERE, TÉGY CSODÁT, HA AZ ÉLET ELHAGY MÁR!
ÉS HA VÉTKEZNÉK?
SOSE KÉRDEZNÉD, MINEK ÉLSZ OTT FENN…
HÁT KÉRLEK, JÖJJ ÉS TÉGY CSODÁT!

És ha fáj a szívem, küldj elém egy égi lányt!
Ő majd megmutatná végre az irányt!

TUDOM, ÉLSZ OTT FENN! MINDIG HITTEM BENNED!
GYERE, ADJ ERŐT, AZ ÉLET ELHAGY MÁR!
SZÓLJ RÁM, HA BÁNT: VÉTKEIMMEL ÉLEK.
TUDOM, VÁRSZ OTT FENN,
HÁT KÉRLEK, JÖJJ EL HOZZÁM, TÉGY CSODÁT!

TUDOM, ÉLSZ OTT FENN, ÉS CSAK HINNEM KELL,
HOGY AZ ÁLMOM ELJÖN VÉGRE!
KÉRLEK, TÉGY CSODÁT!

A mai nap valahogy furcsán beszippantott.

Időgépbe ültem, átélve a 4 éve történteket, párhuzamosan a mával.

Akkor, Gabó a két világ között éppen felénk tartott. Reggelre érkezett meg hozzánk.

Mennyire vártuk!!!

Nem tudok aludni, ahogy akkor sem.

Vele van a szívem!

Már 4 éve!

Ma Katival találkoztunk. Gabó látásfejlesztő nénijével, akit (mint kiderült) sosem láthatott...

Zádi megnézte magának, nem történt semmi különös.

Aztán Kati megszólalt, kedvesen, szeretetteljes hangon és Zádi úgy mosolygott, mint ha ezer éve ismerné...

Tényleg valami különös mosoly jelent meg az arcán. amit még sosem láttam rajta azelőtt.

Mintha felismerte volna.

Tudom, hogy butaság...

Mégis. Az érzés nem csal.

Sokszor gondolom, hogy Zádi azért ilyen izgága, mert a ficánkája Gabóéval összeadódott. Kettőjük helyett kell felfedeznie, mozognia, megnéznie...

Minden puszi, amit tőlünk kap Gabóé is. Őt is öleljük, ha Zádi a karunkban van.

Miért ne lehetne, hogy Zádi ismeri és szereti Katit?

hogy Gabóval átélt pocakosságom idején nem vezettem naplót.

Jó lenne tudni, mit gondoltam akkor, amikor már csak alig több, mint 24 óra jutott nekünk együtt, "egy testben két lélek" állapotban.

4 évvel ezelőtt, még teljes nyugalomban készültem arra, hogy másnap Vikivel találkozom a kedvenc kávézónkban. Még meg is jegyezte, hogy nem félek, hogy bármikor elmehet a magzatvizem?

Nem féltem.

Akkor még nem.

Élveztem mindkét várandósságom. Még a rókafalka közelbe költözése ellenére is.

Nem tudom megadatik-e még ez nekem, de imádkozom érte.

Nagyképűség nélkül igyekszem kijelenteni, hogy sokat tanultam azalatt az eltelt majdnem 4 év alatt.

Az életről, a kapcsolatokról, a kitartásról, az értékekről, az érintésről, a gondoskodásról, a holnapról.

Mégis úgy érzem, semmit sem tudok.

Bár leírtam volna akkor folyamatában mi történik velünk!

Sajnos csak a naptárak lapjaira feljegyzett előre egyeztetett orvos látogatások és fejlesztések időpontjai néznek rám a múltból és az orvosi leletek időrendbe kötelezve a mappába lefűzve.

Nem ezekre kellene emlékeznem.

Rengeteg emléket őrzünk, lényegében Gabó minden lélegzete belénk égett, még sincs nyoma a mindennapjainknak.

2006-ban, ezen az estén még ugyanúgy énekeltünk neki pocakdalt, ugyanúgy szeretgettük és az apás-tornára készültünk, amire végül nem jutottunk el.

4 évvel ezelőtt már szülők voltunk.

Milyen sok fázisa lehet a szülőségnek?!?!?!?!

És még mennyi lesz, ha megérjük?!?!?!?!

Más első gyermekével várandós pocakosnak lenni, mint első gyermekét dajkálónak. Elveszített gyermek szülője megint mást él (hal) át, aztán egy új reménnyel "stand by" szülőként újra másmilyen állapotba kerül.

Másodszor első gyermekes pocakkal retteg, megszületettel el sem hiszi...

Amikor pedig másodikelső fejlődésben átlépi nagytesóját és néz, ül, áll, mászik, eszik, lélegzik... KACAG!!!

Készülünk a következő temetőben töltött szülinapra.

Bár soha, senki ne tudná meg mi ez!!!

Csupán csak csirke csücsöknek csücsörítő csöpp csemete...

ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ..............................

Hát az úgy kezdődött (háttalnemkezdünkmondatot - fejvakarás), hogy ugyebár családi tanácsadónk, férjem nagynénje azt mondta, Zádi egy héten kétszer kaphat húst, kétszer karotint. Így alakult ki, hogy Kedden és szombaton répa, vagy sütőtök nap van, szerdán és vasárnap pedig hús nap. Ez eddig bevált.

Csakhogy...

Ma Isti, a férjem úgy döntött, meglepjük magunkat és Nyúlékat egy fini csípős csirkeszárny vacsival.

Keresztanyám azóta, mióta megkóstolta, az én csípős csirke csücsök 4CS-met kibővítette: csodálatoscsípőscsirkecsücsökre, így már 5CS!!!

Szóval elkészült a csirkeszárny, egy része csípősen, a másik pedig natúr a gyerekeknek. Mármint a kisnyulaknak.

Pontosabban a nyúlfiúknak. Mert az én gondolkodásom még nem terjed addig, hogy nyuszilányka bendőjébe felnőtt ételt képzeljek.

Így aztán, amire megérkeztek majdnem elkészült a két mászós tücsöknek a puliszka.

Csakhogy... Zádi átaludta az uzsonnát és már igen éhes volt, Nyúl pedig bevállalós, így megkérdezte, hogy adhat-e Zádinak is csirkeszárnyat.

Nem sok bizodalmam volt a dologhoz, de belementem. Nyúl adagolja a csirkeszárnyat, én kevergetem a puliszkát, egyszer csak anyósom szalad értem, hogy ezt látnom kell...

Igen, Zádi szereti a csirkeszárnyat.

Tátogva állt Nyúl mellett, nem túl türelmesen várva a következő falatot, hiszen Nyúl két irányba adagolt.

Egyszerre az én drága pocakcentrikus gyermekem megunta a falatkodást, odahajolt és beleharapott mind az egyetlen fogával a csirkeszárnyba.

Nyilván nagy röhögés kísérte az attrakciót.

Csakhogy amíg a legkisebbek közösködtek egy szárnyon, nyúlfiúk megették az adag többi részét, így a babáknak várniuk kellett a következő adagból számukra elkülönített betevőre.

Addig is - gondoltam én - megetetem Zádit puliszkával (nyuszilányka nem evett, csak két kanállal). Zümikém be is törölte a teljes adag puliszkáját, de közben kitartóan egy darab csirkecsontot rágicsált, szívogatott...

Amint megérkezett a következő adag husi, drága pici fiam simán legyűrt még egy nagy adag csirkeszárnyat a vacsorája eltüntetése után.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog neki.

Milyen nagy már!

Házikosztot evett ma is, itthon készítettünk zöldbabot fokhagymával és nagy örömmel eltüntette, este pedig HÚST evett magában. Majszolta, rágicsálta és nagyon boldog volt.

Tiszta döbbenet. Alig született meg és csirkecsontot rág!

Holnap borotválkozni fog?

Frissítés:

Végre tényleg kibújt a második fogacska!

Amikor itt megírtam, hogy látom, tényleg láttam/láttuk, de aztán eltűnt...

Végül ma meg is éreztük a recéket!!!

Üdv jobb alsó 1-es!

Szopi-sünilabda