El kellett köszönnünk ma egy olyan embertől, aki fontos része volt az életünknek, akit nagyon szerettünk.

Elindult egy hosszú útra, ahová mi még nem mehettünk vele...

Ma megint tanultam valamit.

Az élet egyik legnehezebb útja, amikor barát viszi a barát, vagy testvér viszi a testvér hamvait.

A szeretet egy olyan foka ez, ami hihetetlen emberi nagyságot követel...

Most pedig itt vagyunk azok között a falak között, ahol ő él(t) még várom, hogy belépjen az ajtón és azt mondja "Jó, rendben!"

Nagyon hiányzik...

A keresztanyámtól egy olyan gesztust kaptam, amiért egész életemben hálás leszek.

Azt hiszem, a legnagyobb boldogság, ha pont akkor, pont ott tesznek valami jót az emberrel, amikor nem is számít rá, de a szíve legkiszolgáltatottabb.

Evanescence - My Immortal (Halhatatlan számomra)

I'm so tired of being here
Suppressed by all my childish fears
And if you have to leave
I wish that you would just leave
'Cause your presence still lingers here
And it won't leave me alone

These wounds won't seem to heal
This pain is just too real
There's just too much that time cannot erase

When you cried I'd wipe away all of your tears
When you'd scream I'd fight away all of your fears
And I held your hand through all of these years
But you still have all of me

You used to captivate me
By your resonating life
Now I'm bound by the life you've left behind
Your face it haunts
My once pleasant dreams
Your voice it chased away
All the sanity in me

These wounds won't seem to heal
This pain is just too real
There's just too much that time cannot erase

When you cried I'd wipe away all of your tears
When you'd scream I'd fight away all of your fears
And I held your hand through all of these years
But you still have all of me

I've tried so hard to tell myself that you're gone
But though you're still with me
I've been alone all along

When you cried I'd wipe away all of your tears
When you'd scream I'd fight away all of your fears
And I held your hand through all of these years
But you still have all of me

Annyira belefáradtam az ittlétbe
Elfojtva gyerekes félelmeimet
És ha el kell menned
Bárcsak egyszerűen mehetnél
De szellemed még mindig itt lebeg
És nem akar egyedül hagyni

Ezek a sebek nem gyógyulnak
A fájdalom túl valódi
Ez túl sok, nem törölheti el az idő

Mikor sírtál, letöröltem könnyedet
Mikor kiáltottál, elűztem félelmedet
Éveken át fogtam kezed
De én még mindig a tiéd vagyok

Elbűvöltél engem
Bájos fényeddel
De most bezártságot érzek a hátrahagyott életedtől
A te arcod az, ami kísérti
A kellemes álmaim
A te hangod az, ami elűzött
Minden józanságot belőlem

Ezek a sebek nem gyógyulnak
A fájdalom túl valódi
Ez túl sok, nem törölheti el az idő

Mikor sírtál, letöröltem könnyedet
Mikor kiáltottál, elűztem félelmedet
Éveken át fogtam kezed
De én még mindig a tiéd vagyok

Oly nagyon próbáltam elhitetni magammal, hogy elmentél
És bár még mindig velem vagy
Továbbra is egyedül érzem magam.

Mikor sírtál, letöröltem könnyedet
Mikor kiáltottál, elűztem félelmedet
Éveken át fogtam kezed
De én még mindig a tiéd vagyok