Zádikám!
Most még nem érted, amiről írok. Csak annyit vettél észre, hogy amikor a délelőtti sétából hazajöttetek nagyapával, az én szemeim pirosak és nedvesek voltak, a ruhám pedig furcsa színű...
Fáj a tudat, hogy mire megnősz majd nem fogsz emlékezni rá...
Azért írok most. Azért, hogy tudd! Emléked legyen...
Az én drága mosolygós, mackó keresztapámról, akinek csodálatos lapát kezeiben én is voltam babaként. Még az esküvőnkön is azt emlegette, hogy bizony pelenkázott és elfértem két tenyerében.
Nagyon boldog volt, amikor személyesen is megismert téged. Ugyanolyan biztonságban voltál a karjaiban, mint a saját gyermekei, vagy én.
Tetszett neked nagyon. Mosolygott és játszott veled.
Tekintélyt parancsoló alakja megjelent az ajtóban és te azonnal felfigyeltél rá.
Mióta az eszemet tudom, mindig ott volt nekem.
Volt egy idő, amikor ők vigyáztak rám keresztanyukámmal. Rengeteget bolondoztunk. A legélénkebb emlékem erről, amikor lökte a hintát és én magasra repültem... Még óvodás voltam.
Magasra emelt - mindig, mindent elbírt, megszerelt, megoldott.
Egyszerűen nem volt olyan verzió az élet lehetőségei között, hogy Ő nem lesz.
A mai reggelemben még velem volt.
Istentiszteleten voltunk. Dédi nem ért el telefonon...
Mamád hívott később. Nem hittem el.
Ilyen lehetőség egyszerűen nincs!
Fiatal, erős medve...
Az én csimpaszkodásom stabil oszlopa...
Szeretném hinni, hogy csak kölcsönadtuk Dédipapádnak és Gabónak, hogy segítsen nekik az égi kertben. Hiszen ő erős...
Nem sajnálom tőlük, de csak kölcsön.
Pedig tudom, hogy csak itt nálunk volt látogató és most visszatért oda, ahová tartozik.
Ha úgy élünk, majd együtt lehetünk mindannyian.
Bocsásd meg kisfiam, hogy megijesztettelek! Anya most sír. Siratja az álmokat, az emlékeket, azokat, akik elveszítették.
Az unokáját, aki nem ismerheti meg...
Tudd, hogy volt nekünk, ne feledd, hogy ismerted, szeretett téged.
"Mese, mese, mátka, Pillangós madárka..."
2010.10.23. 23:53
Ma reggel a párom érdekes dolgot mesélt.
Tegnap előtt sétálni vitte Zádit babakocsival. Zümi már nyűgös volt, kezdődött nála a nátha. Sokat aludt aznap.
Érdekes, hogy az a tény, hogy álmos és hogy sétál odakint még nem eredményezi automatikusan, hogy aludna. Sokszor annyira érdekli, mi van körülötte, hogy nem tud elaludni. De aznap aludt szépen.
Már kb. egy órája sétálhattak, amikor egyszer csak egy fehér pillangó berepült a babakocsi fényteteje alá Zádihoz, majd amilyen gyorsan érkezett, olyan hamar el is tűnt. Zümi viszont azonnal felébredt.
Párom ekkor mosolyogva megjegyezte, hogy "jó reggelt, itt járt Gabó..."
A férjem nem szereti, ha mindenbe belemagyarázom a gondolataimat.
Ezt mégis ő mesélte most.
Lehet, hogy a november közeledése nem csak rám van ilyen hatással???
Jól esett ez a történet.
Hiszem, hogy Gabó vigyáz ránk.
Talán Zádi szemén keresztül látja a világot, mászik vele, áll, játszik.
Talán megkapja, amit itt nem kaphatott meg az élettől.
Kicsi fehér pillangó!
Örülünk, hogy jöttél!
Még nem
2010.10.22. 23:47jövök, majd csak akkor, amikor jobban lesz és nem rajtam lesz egész nap.
Majd akkor, amikor nem lesz nyűgös, nem folyik az orra, nem köhög és tüsszög felváltva, amikor majd alszunk éjszaka - legalább annyit, mint azelőtt.
Amúgy semmi baj, most jobban kevésbé stresszeltem be, mint a múltkor. 
De azért neki ez most nem jó...
Bocsi
2010.10.21. 22:35de ma nem írok, mert nyüzsgencem nincs a helyzet magaslatán sajnos.
Kijött, amitől féltem.
Nem kap levegőt az orrán, így bizony nem lehet szopizni.
A múlt éjszakát lényegében ébren töltöttem vele, most sem látszik jobbnak az előttünk álló...
Egész nap vagy karban volt (és még úgy is nyűglődött), vagy aludt, vagy csak simán feküdt, nincs jól, na.
Azért nincs nagy baj, nem kell megijedni, egy alapos megfázásszerű vírussal van dolgunk.
Ezzel is edződik, antibiotikumot kerüljük, ha egy mód van rá.
El fog múlni, de addig még nem egyszerű.
Mindenkinek minden jót!
Hűűű
2010.10.20. 23:25nem tudom meddig jutok a meséléssel, mert Zümikém betaknyosodott és emígyen nem tud szopizni, ami meglehetősen felzaklatja az amúgy is zűrös lelkivilágát. Tegnap voltunk doki bácsinál is, mert tudtam, hogy ez lesz, de akkor még nemigen voltak tünetek (szerencsére doki bácsink egy kincs és nem zavarja el paramamit "minekjöttek"-kel, hanem megegyezünk a "nemkellgyógyszer"-ben és a "tantumverdétspriccelhet", "adjonCvitamintéskamillateát" gyógymódban, kiegészítve a "lázatharmincnyolcfelettcsillapítani"-ban). Láz nincs hála Istennek, dátha vad viszodt. Az orrcseppentést (fizsó és biztonságos cseppentő kombó A banán sztori: ma hígabb nagyörömmel tüntette ki a pelust, így be mertem vállalni a (számomra székletfogónak tapasztalt) banán bevezetését. Mindent tudó anya szépen villával pépesíti dedének az ízből espumisan evése okán ismert gyümölcsöt és kanállal adagol-NÁÁÁ, ha gyermeke hajlandó lenne elfogadni. Szépen el is döntöttem, hogy naezagyerekmárazéletbennemfoggyümölcsötenni (almát, barackot, szőlőt ugyebár le se lehet tuszkolni - illetve nagyapa almáját mégiscsak jó lenyúlni ha egy darabban van és lehet rágicsálni belőle mikronnyi mennyiségeket). Visszatérve a banánra, szép nagy kosarat kaptam. Apájának éppen panaszt tettem, miszerint mégiscsak ki kellene találni valamit, mert a gyümölcs az kell, amikoris apa újra megmenti a helyzetet. (Lassan valamiféle superman-es jelmezt kell csináltatnom neki, mert kiérdemli... - hú csak ezt el ne olvassa, mert kapok a hátsómra Szóval apa eszi a banánt fiacskája előtt, amit ugyebár apróságunk nem hagyhat szó nélkül, hiszen neki mindent tudni, látni, kóstolni, nyálazni, megrágni, felborítani, megmászni, kihúzni, letépni és egyéb módon meghódítani kell... Így aztán kapott egy kisebb darabkát, amit megrágott és tátogott is az újabb adag után. Nem részletezem, milyen módon bánt el bizonyos darabokkal (meg kellett néznie milyen is félig rágva...), a tény, hogy apjával igen jól szórakoztak. Ezzel a mai banánügyet a magam részéről lezártnak tekintettem. CSAKHOGY... én ugyebár addig nem eszem (és ettem eddig sem) semmit, amíg őkelme nem kaphat, így tuti, hogy a pocakját nem fogja megtekerni a tejcsin keresztül érkező kaja sem. Így aztán banánt eddig én sem ettem. Ma viszont megkívántam, ha már ő kapott és is eszem egyet felkiáltással. Ezt viszont az ő fürdési idejére időzítetem balga módon. Felhoztam magammal a szobába, hogy segíthessek a teendőkben - evés közben. Csak azt a dolgot kalkuláltam félre, hogy Zádi meglátta a banánt, felpattant a kádban, állva tátogott nekem a banán felé, hogy azt bizony ő is kér. Ezzel viszont egy pár gond adódott: 1: ő már evett annyit, amennyit kezdésnek biztonságosnak ítéltem - apja megnyugtatott, hogy még pár falat nem fog megártani. 2: még jobban megfázik, ha áll a kádban és nem a vízben melegszik - gyorsan leültettem a vízbe és adtam neki harapnivalót... 3: de most akkor a kádban eszik??????????????? IGEN! Zádi a kádban is eszik... Így aztán szépen rágicsált még egy adagot a banánból. Ekkor szívtelen anyja elvette és lement a földszintre megmutatni nagyszülőknek a legújabb őrületet. Amikor viszont újra megjelentem a szobában családom mindkét pasi tagja szemrehányóan nézett rám... Zádi számon kért, hogyhogy megvontam tőle a falatot... Apja pedig morcos volt, mert a fia neki panaszkodott a szívtelen anyja miatt. Így aztán suttyomban még egy kevéske banán jutott gyermekünknek, aki ezt teljes megelégedéssel vette tudomásul. Sajnos a jó kedv nem tartott sokáig, mert azért a dátha igedcsak beggeserídi cegégy gyereg éledéd... Most is fel- felsír, így aztán megyek is és ápolgatom. Apját átköltöztettük a gyerekszobába, mert holnap nehéz napja lesz és valamennyit aludnia kéne. De hosszú lesz ez az éjszaka!!! 
) és az orrszívást nehezen viseli, mint minden átlaggyerek. )
