nem tudom meddig jutok a meséléssel, mert Zümikém betaknyosodott és emígyen nem tud szopizni, ami meglehetősen felzaklatja az amúgy is zűrös lelkivilágát.

Tegnap voltunk doki bácsinál is, mert tudtam, hogy ez lesz, de akkor még nemigen voltak tünetek (szerencsére doki bácsink egy kincs és nem zavarja el paramamit "minekjöttek"-kel, hanem megegyezünk a "nemkellgyógyszer"-ben és a "tantumverdétspriccelhet", "adjonCvitamintéskamillateát" gyógymódban, kiegészítve a "lázatharmincnyolcfelettcsillapítani"-ban).

Láz nincs hála Istennek, dátha vad viszodt.

Az orrcseppentést (fizsó és biztonságos cseppentő kombó ) és az orrszívást nehezen viseli, mint minden átlaggyerek.

A banán sztori:

ma hígabb nagyörömmel tüntette ki a pelust, így be mertem vállalni a (számomra székletfogónak tapasztalt) banán bevezetését.

Mindent tudó anya szépen villával pépesíti dedének az ízből espumisan evése okán ismert gyümölcsöt és kanállal adagol-NÁÁÁ, ha gyermeke hajlandó lenne elfogadni.

Szépen el is döntöttem, hogy naezagyerekmárazéletbennemfoggyümölcsötenni (almát, barackot, szőlőt ugyebár le se lehet tuszkolni - illetve nagyapa almáját mégiscsak jó lenyúlni ha egy darabban van és lehet rágicsálni belőle mikronnyi mennyiségeket).

Visszatérve a banánra, szép nagy kosarat kaptam.

Apájának éppen panaszt tettem, miszerint mégiscsak ki kellene találni valamit, mert a gyümölcs az kell, amikoris apa újra megmenti a helyzetet. (Lassan valamiféle superman-es jelmezt kell csináltatnom neki, mert kiérdemli... - hú csak ezt el ne olvassa, mert kapok a hátsómra )

Szóval apa eszi a banánt fiacskája előtt, amit ugyebár apróságunk nem hagyhat szó nélkül, hiszen neki mindent tudni, látni, kóstolni, nyálazni, megrágni, felborítani, megmászni, kihúzni, letépni és egyéb módon meghódítani kell...

Így aztán kapott egy kisebb darabkát, amit megrágott és tátogott is az újabb adag után.

Nem részletezem, milyen módon bánt el bizonyos darabokkal (meg kellett néznie milyen is félig rágva...), a tény, hogy apjával igen jól szórakoztak.

Ezzel a mai banánügyet a magam részéről lezártnak tekintettem.

CSAKHOGY...

én ugyebár addig nem eszem (és ettem eddig sem) semmit, amíg őkelme nem kaphat, így tuti, hogy a pocakját nem fogja megtekerni a tejcsin keresztül érkező kaja sem.

Így aztán banánt eddig én sem ettem. Ma viszont megkívántam, ha már ő kapott és is eszem egyet felkiáltással.

Ezt viszont az ő fürdési idejére időzítetem balga módon.

Felhoztam magammal a szobába, hogy segíthessek a teendőkben - evés közben.

Csak azt a dolgot kalkuláltam félre, hogy Zádi meglátta a banánt, felpattant a kádban, állva tátogott nekem a banán felé, hogy azt bizony ő is kér.

Ezzel viszont egy pár gond adódott:

1: ő már evett annyit, amennyit kezdésnek biztonságosnak ítéltem - apja megnyugtatott, hogy még pár falat nem fog megártani.

2: még jobban megfázik, ha áll a kádban és nem a vízben melegszik - gyorsan leültettem a vízbe és adtam neki harapnivalót...

3: de most akkor a kádban eszik???????????????

IGEN! Zádi a kádban is eszik...

Így aztán szépen rágicsált még egy adagot a banánból.

Ekkor szívtelen anyja elvette és lement a földszintre megmutatni nagyszülőknek a legújabb őrületet.

Amikor viszont újra megjelentem a szobában családom mindkét pasi tagja szemrehányóan nézett rám...

Zádi számon kért, hogyhogy megvontam tőle a falatot...

Apja pedig morcos volt, mert a fia neki panaszkodott a szívtelen anyja miatt.

Így aztán suttyomban még egy kevéske banán jutott gyermekünknek, aki ezt teljes megelégedéssel vette tudomásul.

Sajnos a jó kedv nem tartott sokáig, mert azért a dátha igedcsak beggeserídi cegégy gyereg éledéd...

Most is fel- felsír, így aztán megyek is és ápolgatom.

Apját átköltöztettük a gyerekszobába, mert holnap nehéz napja lesz és valamennyit aludnia kéne.

De hosszú lesz ez az éjszaka!!!