Ma reggel a párom érdekes dolgot mesélt.

Tegnap előtt sétálni vitte Zádit babakocsival. Zümi már nyűgös volt, kezdődött nála a nátha. Sokat aludt aznap.

Érdekes, hogy az a tény, hogy álmos és hogy sétál odakint még nem eredményezi automatikusan, hogy aludna. Sokszor annyira érdekli, mi van körülötte, hogy nem tud elaludni. De aznap aludt szépen.

Már kb. egy órája sétálhattak, amikor egyszer csak egy fehér pillangó berepült a babakocsi fényteteje alá Zádihoz, majd amilyen gyorsan érkezett, olyan hamar el is tűnt. Zümi viszont azonnal felébredt.

Párom ekkor mosolyogva megjegyezte, hogy "jó reggelt, itt járt Gabó..."

A férjem nem szereti, ha mindenbe belemagyarázom a gondolataimat.

Ezt mégis ő mesélte most.

Lehet, hogy a november közeledése nem csak rám van ilyen hatással???

Jól esett ez a történet.

Hiszem, hogy Gabó vigyáz ránk.

Talán Zádi szemén keresztül látja a világot, mászik vele, áll, játszik.

Talán megkapja, amit itt nem kaphatott meg az élettől.

Kicsi fehér pillangó!

Örülünk, hogy jöttél!