Méhecske (nincs fullánkja, mert csak.)

Kancsal béka (kicsit lapos fejjel) - ilyen formán kaméleonnal keresztezett krokodilra emlékeztet, de a szándék a fontos

Kacsa a füvön - alatta a színes bogyók középső nyúlfi elmondása alapján hol tojások, hol pedig a réten lévő virágok voltak...

Szivárványgyermek színválogatásával készült nyúl - végeredményt tekintve inkább "vérnyúl"

Szellem - félig szemüvegben - húúúú ez hosszú történet, a kisnyulak összevesztek kell-e rá szemüveg...

Ez a nap igen gyorsan elfutott.

Reggel istentisztelet, azután gyorsan leszavaztam, majd Gabócát látogattuk meg. Szivárványgyermek már nagyon készült Gabóhoz, tegnap óta ismételgette, hogy mindenképpen menjünk be hozzá.

Ebédre nálunk gyülekezett a család, apósom sajnos nem lehetett velünk, de gondoltunk rá!!!

Nyuszilányka és Zádi Gesztenyés-almás-csirkehúsos bébiételt ettek, na nem nyerte el annyira a fiatalember tetszését, mint reméltem, de talán csak 20 ml-rel maradt alul unokatesójához képest.

Ez az uzsonna dolog valahogy nemigen megy nálunk.

Végülis kifejezetten szopi párti a fiam. Délben elfogadja az ételt, de sem reggel, sem délelőtt, vagy délután nem.

Többször próbáltam, de nem különösebben örül a terveimnek.

Pedig az elmúlt napokban fontosabb lett volna, mint máskor, mert újra nehezebben mennek a nagydolgok, most valamiért a hőmérőzés sem hozta meg kellőképpen a várt sikert. Haladgat az ügy, de lassan és nehezen (ha ezt később olvasod, fiam, bocsi...    ).

Próbáltam reggel "éhgyomorra" , tízórainak, és uzsonnának is barackot adni, de sem bébiételben, sem friss reszelt barack formában nem akarta megenni.

Na ez így nem teljesen igaz, mert tegnap reggel 40ml-t, ma délután 30ml-t tudtam belediktálni.

Az éhgyomorra kifejezés pedig azért nem stimmel, mert hiába múlt el 7 hónapos, azért kétóránként még szopizik éjszaka. Így aztán nem igazán éhgyomor az az éhgyomor.

A vicc, hogy reggel szopizik és legközelebb fél 11- 11 körül hajlandó bármit is leküldeni a pocakjába (inkább szopit, mint mást).

Tehát reggel 5-6 körül eszik, azután nagy ritkán tudom megetetni  fél 11 előtt.

Ilyenkor bezzeg jobban bírja, mint éjjel.

Nem csüggedek, majd csak változik ez is.

Inkább ilyen "gondjaim" legyenek, mint mások.

Délután inkább a választási eredményeket figyeltük.

--- o ---

Zádi ma megmutatta, hogy érti a "cici" szót. 

Nyűglődött és megkérdeztem, kéri-e.

Erre odamászott hozzám, felállt mellettem, megfogta és ruhán keresztül odatette hozzá a száját.

Sajnos ez a felfedezés késleltette az étkezést, mert össze-vissza puszilgattam... 

Most pedig este, kicsit kipurcanva (bár kaptam másfél órányi szabad alváslehetőséget, ami külön wellness szolgáltatásnak érződött), már csak a tegnapi muffinokat mutatom meg.

Előre szólok, hogy ez volt az első ilyen díszítési próbálkozásunk. Bár, ahogy a fiúk lelkesedését néztem, alighanem nem az utolsó... 

Igen, menthetetlenül ősz van. - Időben kapcsolok. Igaz?

Hogy erre a fantasztikus felismerésre hogy jutottam???

Segítséggel...

Ma reggel felhívott Nyúl, hogy Szivárványgyermek napok óta azzal nyúzza, hogy ezen a hétvégén (pontosabban MA) marcipánnal díszített muffint fog velem sütni, mert ősz van.

Igen, ezzel az összefüggéssel.

Nem mondom, kellett pármásodperc, amíg végigfuttattam az agyamban, mi is lehet ez.

Kiderült!

Még nyáron, a hőségriadó közepén anyukám hozott egy könyvet nekem a díszített muffinokról, ami természetesen nagyon tetszett a fiúknak.

B azonnal neki is akart látni, de majd' 40 fokban valamiért nem rajongtam az ötletért.

Így aztán azt mondtam neki, hogy "...majd ősszel sütünk muffint! Nem a kánikulában!"

Nos, mára ősz lett.

Múlt héten is nálunk aludtak, akkor úgy látszik még nem volt ősz...

Ilyen az élet!

Párom lefotózta a kész muffinokat. Ha lesz ideje átnézni a képeket, felteszem megmutatni.

Látszik rajtuk, hogy első próbálkozás, de a fiúknak tetszett (és ízlett is, ami nem lehanyagolható).

--- 0 ---

Zádi ma reggel felállt nagymama óvó karjai között és a kezébe kapaszkodva saját lábán elindult a szárítóra aggatott zoknik felé.

Délelőtt még párszor megismételte a mutatványt

A barát valami különös, különleges lény...

A barát önmagáért kerül közel és marad is ott.

Mamikámnak 60 éves barátsága, 40 éves barátsága is van. Összejárós, egymásért kiállós, segítős, szerenivalós barátsága.

Csodálom érte.

Párommal közös felnőtt életünk hozott az életünkbe nagyon jó embereket. Némelyikük barátunk lett.

Gabótól is kaptunk emberkincseket.

Van nélkülözhetetlen szív most még messze, de már nem kell sokat várni, hogy hazajöjjön.

Van, akiért aggódom, és minden szeretetemmel koncentrálok (imádkozom is érte, csak meg ne tudja ), hogy erős és bátor legyen és talpra álljon...

Van rokon lélek ismerős bogarakkal, akinek nem kell magyarázkodnom, aki fél szavakkal is ért, aki lélekben Gabó ágya mellett és Zádit várva a szülőszobában is velem/velünk volt.

Van Gabó barátja Zádit meghódító ágyát nyálazásra átengedő...

Vannak magunkhoz láncolt kincsek, Zádi keresztszülei, akiket a jövőnkbe építettünk, akiket nem is kellett építeni, maguktól épültek, akiket szeretünk és akik szeretnek minket, akik minden bizalmunkat élvezik, akik a pokolban szegődtek mellénk, akiknek soha, egyetlen könnyet sem kell megmagyarázni, akik ugyanúgy könnyeznek olyankor, akik... akik... nem elmondható...

Vannak, akikkel nem beszélünk sűrűn, de ott tudjuk folytatni mindig, ahol korábban abbahagytuk, akik kacagnak a telefonban - velünk.

Vannak, akikkel soha nem találkoztunk, de számon tartanak minket. Akik idetaláltak valahogy és értik...

Az ismeretlen ismerősök, akikről Zádi majd tudni fog. Akik bepillantást engednek az életükbe egy-egy rövidke levéllel, képekkel, könyvvel, rövidfilmmel, imakéréssel, akiknek azért vagyok hálás, mert vannak, mert jönnek, mert itt is találkozunk.

Ha ezt végig gondolom, a világ, amire időnként haragszom nem is olyan vészes.

A Jóisten tudja kiket kell az utunkba sodorjon.

Hálás vagyok értetek.

Bizalmat kapok és ez hihetetlen nagy kincs.

Köszönöm!