"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak."

A mai Istentiszteleten a lelkésznő megkérdezte, emlékszünk-e mikor sírtunk utoljára.

Én élénken emlékszem.

Pedig nem szoktam sírni, legalábbis nem sokszor.

Ezt a kijelentést Gabócánk tette semmissé anno, aztán a pocakosság, majd Zádi...

Ha nem a gyermekeimről volt szó, leginkább a tehetetlenség miatt sírtam korábban.

De legutóbb? Ezen a héten kétszer is... Pedig nem szeretek sírni. Nem szeretem, ha sírni látnak.

Korábban a gyengeség jelének tartottam.

Mostanra éppen félelemből sírok ritkán. Mi lesz, ha nem tudom abbahagyni???

Többször hittem, hogy már elfogytak a könnyeim. Egyszerűen nem lehet több.

Mégis, amikor valami olyan történik, megérkeznek sorban.

Remélem, hogy Enikőnek, a mai lelkészünknek igaza van és...

...az angyalok összegyűjtik az elhullatott könnyeket, majd Isten elé viszik, mert a Jóisten számon tartja minden csepp könnyünket, minden elmondott imánkat.

Korábban írtam egy bejegyzést babákról, akik érkeznek.

Több apróság jelentkezett be akkoriban az életünkbe, akiket várunk.

Akkor tudtuk meg Ivett babáját is. Ő az unokatesóm, a keresztszüleim lánya.

Eddig nem kaptam engedélyt, hogy megosszam veletek az örömhírt, de 20 perccel ezelőtt megérkezett a jóváhagyás.

Tehát Drága Mamikám kétszeres dédnagymama lesz!!!

Nagyon örülünk a picikének.

Azért tettem ki a kis animációt, hogy figyelemmel tudjuk kísérni a növekedését. Messze laknak tőlünk, de így kicsit nekünk is itt lesz a csöppség.

Várjuk hát közösen a családunk legújabb tagját!

Üdvözlünk itt Messzibaba!!! 

Kopasz barack hajas babának...

nem olyan finom, mint az anyatej.

A kanálban tejcsi lehet (egyefene kamillagyöngyökkel bélelve) de egyébség neeeeeeeeem!

Az alma (még a legédesebb is) savanyúúú.

A barack (ma kaptam másodszorra) miért jó?

Egyezzünk meg!

Én szépen növögetek, erősödök, jól megtanulok (már tudok amúgy) csípni, fogni, karmolni, kúszni, mászni (folyamatban), hozni, vinni dolgokat, elmagyarázni mit akarok. Megrágok, összenyálazok mindent, kacagok, mosolygok, DE NE AKARJATOK MINDENFÉLE DOLGOT MEGETETNI VELEM, AMIKOR NEKEM TÖKÉLETESEN MEGFELEL A TEJCSI!!!

Mi az a szöveg, hogy lassan fél éves vagyok és illene megkóstolnom mást is???

Miért ne lehetne csak tejcsit enni? Ha eddig is megnőttem tőle, ezután is jól megnövök majd!

Amikor kicsi voltam, akkor is szopiztam, most is szopizom, nem értem mi ez az újhullámos vacakolás mindenféle ennivalókkal.

Jó játék nyújtózkodni a kezeitek után, amikor minden furát tesztek a szátokba, de nekem ne akarjatok olyanokat adni.

Csak addig vicces a dolog, ameddig nekem nem kell.

Ma is anya valami maszatot (reszelt baracknak hívta vagy mi...) akart lenyeletni velem.

Nos, én ügyesen kiköpdöstem - még a szemem is kidülledt, megrázkódtam, megijesztgettem kis öklendezéssel, hogy lássa a dolog súlyát és jól kiköptem, majd azzal a mozdulattal a pihenőszékembe töröltem a szám.

Ezt megismételtük háromszor, hogy mindketten jól begyakoroljuk. Azután anya lemondó arccal beleharapott egy darabba (persze neki lehet harapni, nem kell püréket nyelnie), akkor nyúltam érte, hogy meggyurmáznám azt az izét én is.

Teljes meglepetésemre közelebb tolta és belemarkolhattam. Tegnap ilyenkor még gyorsan letörölte a kezeimet, de ma már hagyta, hogy a könyökömön csorogjon a leve. Vicces volt. Majd megtanulja, hogy ha koszos vagyok, akkor jól játszom.

Szóval, megpróbáltam megrázni, hátha ez is csörög, mint a játékaim.

Nem csörgött. Biztosan elrontotta, amikor ő is a szájába vette. Nem tud még játszani vele. Ez az anya! Pedig már annyiszor megmutattam hogyan kell...

Megnyaltam, hátha megjavul. Azután sem csörgött, de mégis finom volt. Most hogyan értessem meg vele, hogy ne hozzon nekem püréket, úgysincs fogam. Adjon olyan finomságokat, amiket ő is eszik. Méghogy ez is barack meg az is barack.

De ugye nem hiszi, hogy ezt a még csörgetésre sem jó rágókát fogom kérni tejcsi helyett?

Hát azt elfelejtheti!

Zádi nem alkuszik!!!

"Minden bánatba merült lélek a bánatából annyit veszít, amennyi az általa kiszorított könny súlya, amit másoknál letörölt. "(Gyökössy Endre)

Álmomban már láttalak...

szerencsére, bár egy kicsit több alvás ellen nem fellebbeznék.

Tudom, most is aludnom kellene már, nem írogatni. De csak akkor érek rá írni, ha Zádi már elaludt.

Furcsa álmom volt az éjjel. Egy újszülött kislányt hozott nekünk egy ismerős, hogy fogadjuk örökbe.

Mi természetesnek vettük - nekem nyilvánvaló volt, hogy mindkettőt szoptatni fogom.

Furcsa dolog az álom.

De miért is nem alszom inkább, ha már egyszer odajutottam?