"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak."

A mai Istentiszteleten a lelkésznő megkérdezte, emlékszünk-e mikor sírtunk utoljára.

Én élénken emlékszem.

Pedig nem szoktam sírni, legalábbis nem sokszor.

Ezt a kijelentést Gabócánk tette semmissé anno, aztán a pocakosság, majd Zádi...

Ha nem a gyermekeimről volt szó, leginkább a tehetetlenség miatt sírtam korábban.

De legutóbb? Ezen a héten kétszer is... Pedig nem szeretek sírni. Nem szeretem, ha sírni látnak.

Korábban a gyengeség jelének tartottam.

Mostanra éppen félelemből sírok ritkán. Mi lesz, ha nem tudom abbahagyni???

Többször hittem, hogy már elfogytak a könnyeim. Egyszerűen nem lehet több.

Mégis, amikor valami olyan történik, megérkeznek sorban.

Remélem, hogy Enikőnek, a mai lelkészünknek igaza van és...

...az angyalok összegyűjtik az elhullatott könnyeket, majd Isten elé viszik, mert a Jóisten számon tartja minden csepp könnyünket, minden elmondott imánkat.