Ennyire azért nem megyünk messzire...

Már nem tudok ma többet jönni, most búcsúzom.

Vadul csomagolunk, készülődünk, cuccot gyömöszölünk...

Majd jövünk!

Addig is mindenkinek jó nyarat!!!

(Ja, ezt még el kell mesélnem...

Párom úgy hívja a DT-től kapott macit, hogy "Timi néni medvéje". Anyósom ma egyszerűsített és Timikének hívja a medvét. Ma elhangzott a következő gondolatsor, amikor figyelemelterelő hadműveletbe kezdett, hogy le tudjam vágni Zádi körmeit:

"Nézd csak Zádi! Itt van Timike farka! Fel lehet húzni...)         

Na, mentem! 

Visszakaptam a saját laptopomat, valahogy folyton mellényúlok a billentyűknek, ennek következtében már harmadszorra kezdem újra a bejegyzést, mert folyton eltüntetem a lehető legkülönbözőbb módokon a beírt szöveget.

Most legszívesebben csak annyit írnék, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ....

De most utoljára újra megpróbálom. Ha most sem sikerül, ma nem fogok írni és kész!

Tehát:

a mai reggelemet a Pannonnál (mostanra Telenornál) kezdtem.

Kiderült, hogy a töltő volt a hibás, de csere címszóval az egész pakkot (telefon, töltő, tartozékok) kicserélték - nekik így könnyebb. A csaj különben nagyon kedves volt, végülis nem hibáztattuk (ez az én formám...)

Ezután felforgattam a várost a még hiányzó vásárolni és kiváltani valóink miatt. Gyógyszertárból gyógyszertárba, boltból boltba  mentem, egyik helyen ez nem volt, másik helyen az.

A szüleimnél ebédeltünk, ők babáztak egy kicsit az utazás előtt, közben befutott a tesóm, aki a nyaralásáról hozott meglepetéseket adta át.

Hazaérkezés után megpróbáltam pakolni, hogy megközelítőleg összeszedjem a szükséges utipakkot, de...

1: kiderült, hogy Zádi nehezen bírja a meleget és folyton inni szeretne (már hogyne adnék neki!!! Örülök, hogy iszik. Ez fontos.)

2: kiderült, hogy kicsi a legnagyobb bőrönd...

3: kiderült, hogy iszonyatos mennyiségű elengedhetetlennek tartott holmit szeretnék az autóba gyömöszöltetni.

Paramami  szárnyal.

Viszek lázmérőt, tápszert, sok váltás ruhát, rongyikat, kendőket, naptejet, gyógyszereket, mindent, mindent, mindent...

Inkább legyen nálunk sok teljesenfölöslegesnektűnő egyébség, mint valami hiányozzon.

Jajajajajnehogymitörténjen!!!

Délután extra pancsit csaptunk Zádival, mert nagyon melege volt. Kapott játékokat a vízbe (egy magától állandóan felforduló gumikacsa és a legjobban kedvelt műanyag karika lett a győztes.

A pici láthatóan élvezte, hogy ott vannak a játékok.

Nem tudom, holnap tudok-e még jönni.

Ha nem, akkor mindenkinek csudijót kívánok, jövök, amint tudok. 

Pénteken este fürdetés után indulunk Erdélybe.

Tíz napot töltünk ott, addig nemigen fogok tudni jelentkezni.

Írok, de majd csak itthon teszem fel a történések leírását.

Eddig 3-szor voltam már gyógyszertárban, hogy mindent összeszedjek, de holnap megint mennem kell.

Két napja tönkre ment a telefonom, összeszedtük magunkat (már két éve érett a csere) és vettünk helyette másikat. Még tetszik is. De tényleg.

Töltőre tettem, hogy feltöltsem. 24 órát volt felcsatlakoztatva, de egy szemernyit sem ment fel a töltöttségi mutató...

Holnap vihetem vissza.

Vagy az aksi rossz, vagy a töltő, vagy a telefon. Így nincs értelme magammal vinnem.

Remélem találunk valami épeszű megoldást.

Tesómmal is van találkám.

Minden nap azt remélem, hogy már minden megvan és már "csak" pakolnom kell, de mindig rájövök, hogy áááááá - még nagyon messze vagyok tőle, hogy minden meglegyen.

(Ja, az ÜGY halad tovább. Hétfőn Dr. Heintz Tamás beszélt rólunk és a MÁKunkról a parlaentben, tegnap ugyebár lejátszottak egy riportot a Somogy TV-ben, éjszaka pedig a Hír tv híradójában is beszéltek erről...)

Korán keltünk reggel, hogy mindent el tudjunk intézni a kánikula előtt, de így is délben estünk haza.

Az egyetlen vigaszunk az volt, hogy a ház megközelítőleg hűvös maradt.

Zádus nehezen viseli a forróságot.

Sokszor szopizik (ettől én nyugodtabb vagyok, hogy nem fog kiszáradni) emiatt megint olyan érzés, mintha éppen most lövellt volna be a tejem.

Tulajdonképpen tejben fürdetem a gyermekem, mert szopizásnál annyira spriccel, hogy Zádi nem bírja nyelni, elengedi és konkrétan fürdik...

De ez így van jól.

Beszereztem az utazáshoz szükséges gyógyszereket (nem, nem írom le hánysokezret hagytam a gyógyszertárban).

Voltam bankban, bevásárolni és még a férjemnek is tudtam ebédet és hideg innivalót vinni a munkahelyére.

Fárasztó, forró napunk volt.

Az egyik gyógyszertárban felismert egy gyógyszerész a tegnapi riportból és elmesélte a saját elképesztő történetét.

Konklúzió:

ha alkalmatlan ember ül egy hivatalban, rengeteg embernek megkeserítheti az életét.

Alkalmatlanok márpedig vannak...

Csak a példa kedvéért belegondoltam, hogy ha mondjuk Józsi, Zádi keresztapja a mentőknél ilyen minősíthetetlenül végezné a munkáját, mi lenne...

Vagy a nagymamám. Ha így könyvelne. (Alighanem már régen börtönben ülne, a cégek, ahol pedig dolgozott már jegyezve sem lennének...)

De ezt most abbahagyom, fölösleges ragozni.

Az élet szép, és jó meleg.

Zádi gyakorolja a kúszást rendületlenül, ma már két ütemnyit mászott is.

(A feje véletlenül fent volt és ellentétes végtagját emelgetve haladt kicsit. Nem ismételt azóta...)

MINDENNEK ELJÖN AZ IDEJE!!!

http://www.somogytv.hu/cikkek/71064/

http://www.somogytv.hu/videok/hirado/71068/

(Mai -2010. 07. 12.) Híradó, második riport...

Mert az ügyek haladnak... 

Még nem kaptuk meg a képeket. Amint meglesznek mutatok belőlük majd.