Pénteken este fürdetés után indulunk Erdélybe.

Tíz napot töltünk ott, addig nemigen fogok tudni jelentkezni.

Írok, de majd csak itthon teszem fel a történések leírását.

Eddig 3-szor voltam már gyógyszertárban, hogy mindent összeszedjek, de holnap megint mennem kell.

Két napja tönkre ment a telefonom, összeszedtük magunkat (már két éve érett a csere) és vettünk helyette másikat. Még tetszik is. De tényleg.

Töltőre tettem, hogy feltöltsem. 24 órát volt felcsatlakoztatva, de egy szemernyit sem ment fel a töltöttségi mutató...

Holnap vihetem vissza.

Vagy az aksi rossz, vagy a töltő, vagy a telefon. Így nincs értelme magammal vinnem.

Remélem találunk valami épeszű megoldást.

Tesómmal is van találkám.

Minden nap azt remélem, hogy már minden megvan és már "csak" pakolnom kell, de mindig rájövök, hogy áááááá - még nagyon messze vagyok tőle, hogy minden meglegyen.

(Ja, az ÜGY halad tovább. Hétfőn Dr. Heintz Tamás beszélt rólunk és a MÁKunkról a parlaentben, tegnap ugyebár lejátszottak egy riportot a Somogy TV-ben, éjszaka pedig a Hír tv híradójában is beszéltek erről...)