Zádi és a kutya/medve párna

Újra és újra köszönjük a medvét DT!
(Megnéztem a filmet. Hátborzongató.)

az ígért képekkel.

Máris csatolom.

Nem tudok sok jót mesélni, mert Zádikám napok óta igen nyűgös. Tegnap majdnem 23h volt, mire elaludt és szépen 1,5-2 óránként felkelt enni...

Fél 6-kor már én is nyűgös voltam.

Szerintem a rengetegszer okolt frontok lesznek a bűnösek. Mert akkoris őket okolom és kész!!!

Ma is sokat volt karban, nemegyszer előfordult, hogy még ott sem volt neki jó.

Semmiképpen nem panaszkodhatok, mert reggel (bár ébresztenünk kellett, hogy elkészüljünk és odaérjünk) nagyon ügyesen viselkedett az Istentiszteleten.

Utána összeszedtük apósomat, aki ezalatt vásárolt, így hamarabb végeztünk. Sajnos Zádi elvesztette a türelmét. Ordított, amíg a zöldségeshez mentünk, majd egészen a temetőig. Gabócánál Nagyapa elaltatta, míg mi rendezkedtünk.

Hazáig aludt a drága.

Itthon aztán gyorsan ettem és máris születésnapi összejövetelre siettünk.

Elég későn értünk haza, Zádi megint elaludt az autóban. Még akkor sem ébredt fel, mikor megérkeztünk és az apja kivette a hordozóból.

Este viszont egy órával előbb fürdettünk, mert addigra kiakadt, mint a taxióra.

Addig balhézott, amíg rá nem jött, hogy fürdés következik.

Akkor viszont nagy vigyorokat dobált szanaszét. Fürdéskor egy gyors mozdulattal belenézett a vízbe, de működhet még nála a búvárreflex, mert  amíg a víz alatt volt, nem vett levegőt. Apja kikapta a fejét, szétnézett és minden ment tovább. Nem ijedt meg cseppet sem.

Törölközés után gyorsítottunk az esti rutinon, hamar el is aludt. 3/4 8-kor már aludt a saját ágyában.

Én lementem vacsorázni, de a férjem már szólt is, hogy jöjjek vissza, mert felébredt.

Visszajöttem, kapott szopit, apuja sétált vele és szépen visszaaludt.

Most itt tartunk.

Az elmúlt éjszakáknak hála dög fáradtan, így most megyek is és extra sebességgel én is vízszintbe vágom magam.

Holnap benézünk egy picit a doktorbácsihoz, hogy biztosítson róla, hogy én  vagyok a hülye és ráadásul vak is, mert most vettem észre egy piros foltot Zádi tarkóján.

1. lehetőség: gólyacsípés (születéskor szerzett nyomódás és attól piros) csak eddig nem vettem észre - a haja eltakarta. Márpedig haja az van... 

2. allergia - kesudió?!?!?? - csak nem 

3. valami felhám sérülés

4. egyéb bajság, amiről fogalmam sincs.

Nos, azt remélem, rövid úton tájékoztat az 1. számú verzióról, én pirulok pár percet és hálásan beismerem, hogy paranemnormális  jelenség ez nálam. 

Gabó és a kutyapárna

Tényleg szinte napról napra történnek Zádi "elsői".

Ma reggel például először használt "párnát". Neeeem, nem tettem a feje alá semmit. Az ágyában mellette (később alatta    ) volt DT-től kapott zenélő medvéje. Addig-addig helyezgette a fejét, amíg ráfeküdt. Nagyon édes volt. Apja gyorsan le is fényképezte, majd felteszem a képet, ha tudom.

A második első az első játékmackó, amit tőlünk kapott. Már régen beszereztük, még az egyik benzinkút pontgyűjtése idején, már akkor is Zádira gondolva, de eddig nem kapta a kezei közé, mert nem is igen értékelte volna eddig.  Ma a reggeli macizáson felbuzdulva odanyújtottuk neki ő pedig két kézzel nyúlt utána, megfogta és azonnal be is falta. Medve tehát befogadtatott. 

A harmadik első a fütyifogás. Bocsi.

Szóval kezdi felfedezni a saját testét. A szája után a következő lépés a kezei felfedezése volt, majd ezt a kettőt módszeresen összefüggésbe hozta (hozza még most is. Tulajdonképpen az egész ökle a szájában van, vagy az ujjai különböző variációkban.

Mostanában a lábait is nézegeti, pelenkázáskor a combjait is megfogta kívülről.

Ma reggel viszont a fütykösére is rátalált. (Na, fiam, ha ezt olvasod, valószínűleg napokig nem szólsz majd hozzám...)

Negyedik első nekem volt szerintem fontosabb, mint neki, de azért neki sem volt ellenére. 

Ez a dolog pedig a kutya/medve (tudjafene) párna.

Az úúúgy volt, hogy Gabónak volt egy kutyapárnája. Nagyon-nagyon szerette. Sokat ölelgette.

Amikor a tesóm (Gabó keresztanyja) látta, mennyire szereti (sajnos sokszor koszolódott), átadott neki egy második darabot is belőle. Így aztán folyton cserélgetve (hogy egyformán kopjanak, nehogy aztán ne fogadja el csak az egyiket) kapta meg őket Gabócánk.

Vele volt mindig (a mentőben is... Ennek is története van, de ne kérjétek, hogy elmeséljem... Józsi, Gabó és a párna...)

Legyen annyi elég, hogy az egyik párna vele van most is, a másikra én vigyázok - beültetés óta nem alszom vele.

Tehát kutyapárna.

Úgy néz ki, mint egy kék, puha valódi párna, de van feje és lábai. Csudi aranyos.

Mi ebben Zádinak az első?

Ma nálunk voltak a szüleim és előre elhozták Zádi keresztelő ajándékait.

Többek között egy kutya/medve/csudatudja párnát. Polár anyagból készült, piros párna, kutya/medve/csudatudja fejjel, piros sapkával, aminek a végén bojt van (ennek nagyon finomnak kell lennie, hiszen Zádi egyfolytában rágja... 

Mikor a szüleim elé mentem és megláttam, nem tagadom, elsírtam magam. Mert a kutyapárna, az minden. Az nagyon fontos. És (éssel nem kezdünk mondatot) most Zádinak is van!!!

Délután aludt is vele egyet. Megölelgette. Lefényképeztettem a párommal.

Szóval elsők, elsők, egymás után.

Anya pedig csak kapkodja a fejét.

Ez így van rendjén.

Ez az élet csodája!!! 

Teljesen biztos vagyok abban, hogy valamikor már írtam, vagy akartam írni de már igazán nem is tudom... Szóval Államunk Kincstáráról van szó.

IGENIGEN!

Emlékeztetőül azért egy pár szó:

*amikor Gabó elbúcsúzott, (igaz nem azonnal, de amikor már tudtam valamennyire gondolkozni) bementem bejelenteni a tényt, mert nyilván nem járt már a családi pótlék azután... (a halotti anyakönyvi kivonat másolatára kellett kézzel ráírnom, hogy ezen esemény okán nem vagyok jogosult a további felvételére.)

* Érdekes módon a folyósítást azonnal, ismétlem AZONNAL megszüntették. Május havit már nem is kaptam.

* Júliusban kaptam egy levelet a MÁKtól, amiben érdeklődtek, hogy miért nem igazoltam gyermekem tartósan beteg voltát. Fujjjj milyen anya! Vagy azóta meggyógyult netán? (Hát neméppen.)

* Másfél hetembe telt, amíg valakit telefonvégre kaptam (konkrétan napokig remegtem a dühtől, hitetlenkedéstől, tehetetlenségtől). Tájékoztattam őket, hogy mi a helyzet (ott mondjuk találtam egy jófej nőt, aki sűrűn kérte az elnézést és segített a halotti anyakönyvi kivonat újra másolásában, elfaxolásában...)

* Újabb egy hónap múlva kaptam egy levelet, amelyben tájékoztatnak arról, hogy a férjem nevével megnevezett fiam (tehát a fiam neve helyett a férjemé volt beírva) elhalálozása okán ők kiiktatnak a rendszerből.

* Újabb telefonok, majd azt a választ kaptam, ha nekem nem kell valahova hivatalos helyre ez a határozat, akkor ne foglalkozzak vele.

Éppen csak halottnak nyilvánították a férjem, a fiamról pedig a halála után is szeretnének orvosi diagnózist, hogy tartósan beteg...

* Belefáradtam, nem mentem tovább...

* Zádi születése után újabb kör a MÁKommal.

* Papírok kitöltése, családi pótlék érkezik.

* Egyszer jön egy levél, amelyben kíváncsiskodnak, mióta nem vagyok egyedülálló szülő.

(Nos, konkrétan mi esküvő, majd gyerek sorrendet követtünk, ilyenformán soha nem is voltam.)

* Újabb telefon, érdeklődés, hogy ezmegmiaszöszakarlennikéremszépen?!?!?!?!?

(Kiderül, hogy mivel a párom anno még (újra) nappalis diák volt, amikor Gabó született, ők egyedülállónak tituláltak. Ez összegszerűen nemigen tűnt fel, mert tartósan betegként amúgy is emelt pótlékot kaptunk, duplán pedig nem emel az állam. Ezért lehet, hogy ez az "egyedülállóság" nem tűnt fel.)

* Nos, a mostani családi pótlékos papírokon eleve nem egyedülállóként igényeltük a pénzt, így nem tudom miért kattognak ilyen precízen a kérdésen, de természetesen megválaszoltam nekik. (Be kell vallanom, hogy késedelmesen adtam választ, mert kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy fölösleges (általam fölöslegesnek tartott) kérdésekkel foglalkozzak. De a lényeg, hogy végül válaszoltam.)

* Ma kaptam egy levelet, amelyben tájékoztatnak gyermekem startszámlájáról, amit nekem nem kellett nyitnom, hanem az állam intézkedett (ezt még egyszer át kell olvasnom, mert hihetetlennek tűnik, hogy csak úgy pénzt kap...)

De a levelet nem csak Zádi nevével kaptam, hanem (gondolom véletlenül) egy másik lap is volt a borítékban egy Kecskemét melletti tanyán élő kislány nevével, adószámával, adataival együtt.

Na, erre most mit mondjak???

Ennyit az adatvédelemről, az adatkezelésről, az odafigyelésről és úgy egyáltalán!!!

És ezt büntetlenül csinálhatják???

Bele se merek gondolni, hogy rólunk milyen adatokat küldözgetnek szanaszerte...

Most menjek be a MÁKba? Szembesítsem őket?

Van egyáltalán értelme?

Olyan magas ívben tesznek a dolgokra, hogy az már fáj.

Nem is értem.

A mosolykép...

Már írtam korábban, hogy a Somogy Megyei Gyermektáborban töltöttem felnőtt életem jónéhány első évének nyarát Fonyódligeten.

Fantasztikus emlékeim vannak onnan.

Valamikor '96-ban kezdtem, akkor még csak 10 napot töltöttem ott.

Azután a férjemmel 2001-ben egy pár lettünk. Még mentem azon a nyáron, majd pár év kimaradt.

Már pocakosan, Gabót várva a férjemmel együtt az egész nyarat ott töltöttük, majd a picivel is elmentünk nyárra, végül amikor elbúcsúzott, megint ott kerestünk menedéket.

Nagyon kedves, szoros közösség alakult az állandó emberekből (ott dolgozók, visszatérő nyaralók).

Megszerettük. Kifejezetten jót tett az ott töltött idő.

Tavaly nyáron, a beültetés miatt nem nagyon mocorogtunk, ha nem volt elkerülhetetlen, de azért mégis meg- megjelentünk, amikor már biztonságos volt.

Nekem valahogy ott kezdődik "hivatalosan" a nyár, amikor ellátogathatok végre oda. 

Ez ma megtörtént, így nyilvánosan is bejelenthetem: elkezdődött 2010 nyara!!! 

Délelőtt (a párom még a városban dolgozott kicsit, majd jött értünk és) elindultunk. Zádi jól viselte az utat.

Nézelődött, majd elaludt.

Olyan jó érzés volt, amikor megérkeztünk, számunkra fontos emberek jöttek elénk nagy mosollyal.

Kinyitottuk a babakocsit, fölszereltük (pelustáska, pulcsik, takarók, innivalók... stb.) és nekiindultunk, hogy bevegyük a tábort.

Sajtótájékoztatót tartottak, mert az árvízkárosultak gyermekei ott nyaralhatnak kicsit, amíg a családjaik az első sokk után takarítanak, pakolnak, kicsit össze szedik magukat.

Jó volt látni a segítő szándékot.

Amikor a hivatalos események befejeződtek, Apa is csatlakozott hozzánk és sétáltunk egy hatalmasat. Mindenkit üdvözöltünk, Zádit bemutattuk a közösségnek. (Kicsit olyan érzés kerített hatalmába, mint amikor az Oroszlánkirály című mesében a trónörököst a magasba emelik, hogy mindenki lássa...

Párom kitalálta, hogy ha a textilpelenka egyik sarkára csomót köt, Zádi jobban meg tudja fogni.

Azt hiszem itt eldőlt a közeljövő... Zádinak "rongyija" lett. Fogja, rágja, tuszkolja, csipegeti... Szóval nagyon jól elszórakozik vele.

(Remélem nem fog egy bizonyos textilhez ragaszkodni, hanem jó lesz, amelyikre éppen csomót kötünk a textilpelusok közül, különben megnézhetem majd magam, amikor ki akarom mosni...)

Még egy nagy felismerés jutott a mai napra:

- igenigen már gondolhattam volna, de mégsem jutott eszembe... 

Zádi éhes volt. Éppen a part felé sétáltunk. Gondoltunk egy nagyot és letelepedtünk közvetlenül a Balaton partjára.

Leültünk és én megpróbáltam megszoptatni. Nos, ha azt írom, hogy dekoncentrált volt, akkor finoman fogalmazok.

Tekergett, nyüszkölt, nem találta a helyét, le akart szállni az ölemből (gondoltam szeretne futni egy kört...).

Nem értettem.

Mi a csuda történt???

Az apja végül megfejtette.

Csobog a víz és nem mehet bele...

Bizony.

Már a szökőkút mellett is így viselkedett. Innen tudhattam volna!!!

Nos, aki most hitetlenkedik, annak elmesélem, hogy mióta hazahoztuk a kórházból, a szobánkban fürdik egy állványos babakádban.

Amíg apja a vizet készíti és egy vödörben behozza, addig én levetkőztetem az úrfit.

Apuja szól neki, hogy figyeljen és ott, mellette átönti a vizet a vödörből a kádba.  Ezután átveszi és fürdetőkrémmel bekeni, majd irány a víz.

Így tehát a vízcsobogás egyértelműen a fürdéshez kötődik nála...

Nesze neked szökőkút...

Nagyon élvezem, ahogy az értelme nyiladozik és lassan megmutatkozik a jelleme.

Az én fantasztikus kisfiam...  

Na jó!!!

A MI fantasztikus kisfiúnk!  

Ma is kézműveskedtünk a kisnyulakkal. Valami hasonló is készült. Szerintetek ki csinálta? ;)