Ezen a képen nem Zádi van.

Ha lett olyan kép a pancsolásról, amihez nem kell 18-as karika, akkor teszek majd fel.

Ha nem, akkor megmaradnak a fotók belső használatra és meg kell elégednetek az elmeséléssel... ;)

Holnap talán már enyhül annyira az idő, hogy hosszabban merjek írni.

Fontos: Karcag, szülinapok, torta

Ami pedig ma történt:

ZÁDI VELEM FÜRDÖTT A NAAAGY KÁDBAN NAAAGY VÍZBEN!!!

Hihetetlenül élvezte, majd mindent elmesélek! 

szóval csak egy gyors bejelentkezés:

nagy a vihar, sokszor elmegy az áram, így nem húzom el az írást.

Megvagyunk, tényleg mesélek, amint tudok.

Egy gépünk már elfüstölt túláram miatt, így most félek.

Ráadásul harmadszor kezdem újra.

Bocsi. 

de olyan szinten vagyunk kábák és fáradtak, hogy egész családom minden tagja más irányba dőőől.

Igyekszem aludni egy keveset, azután jövök mesélni.

Nagy utazásról, találkozásokról, keresztszülőségről, hatalmas bevállalásról, jókor jött segítségről, kötődésről... szóval az elmúlt két napról.

Ha felébredtem... igazán... 

Pocakosság alatt éjjel utaztunk Mamikámhoz. Mert.

Mert nem volt kánikula, mert aludtam, mert akkor nem barátkoztam rókáékkal.

Ma éjjel utazunk Mamikámhoz. Mert.

Mert Zádi nem bírja a meleget és mivel nekünk 4/90-es légkondink van csak (4 ablak lehúzva 90km/h-nál), az pedig huzatos, ez a megoldás a legemberibb.

Gabó november 14-én született, január végén utaztunk Dédikékhez, mert Dédipapa akkor búcsúzott..

Korainak tűnt a 360km-es távolság egy 2, 2 és fél hónapos babával, de akartam, hogy találkozzanak. (Találkoztak és most együtt vannak...   De legalább könnyebben egymásra ismertek odaát.)

Zádor ugyebár február 28-án született, most 10 hetes és 3 napos (tehát 2 és fél hónapos). Ma éjjel, valójában holnap hajnalban indulunk Karcagra.

Nem volt szándékos ez az egyezés egyáltalán. Az okát, amiért megyünk, majd pénteken, vagy szombaton elmesélem.

A lényeg, Zádi és Dédi holnap találkoznak.

Remélem a kicsi végig fogja aludni az utat és nem veszi zokon.

Nagyon várom már én is, hogy lássam Drága mamikámat!

Nem biztos, hogy tudok jelentkezni onnan, de meg fogom próbálni.

Amint tudok, jövök. 

Neten talát kép.
IGENIGEN!

hogy van-e rendeltetésünk, vagy csak ide-oda sodor bennünket a véletlen, de azt hiszem: kicsit mindkettő igaz."

(Forrest Gump) 

Szerintem Forrest mamája tudta az igazat.

Hiszem, hogy feladatot/feladatokat kapunk.

Néha úgy érezzük, hogy a Jóisten többet gondol rólunk, mint amire képesek vagyunk. (Vagy csak én vagyok így vele???)

Mégis hiszem, tudom, tapasztaltam, hogy szeret és mindent, de MINDENT úgy alakít, hogy mégis érezzük a szeretetét.

Ahol bárány van, ott legelő is akad...

Még nem vagyunk túl a nagy, hatalmas váltáson, de ha minden jól megy, csak napok választanak el tőle.

Hónapokkal ezelőtt még el sem tudtuk képzelni, hogy ez létrejöhet.

Ha megvolt, elmesélem!

Drága Mamikám megint többet tett értünk, mint el tudtuk volna képzelni.

S hogy mi a küldetésünk/küldetésem?

Gyermek koromban el sem tudtam képzelni, mi lesz a dolgom felnőttként.

Serdülőként éreztem, hogy valakinek az anyja kell lennem.

Ez a dolog Gabó idejében megrémített.

Nem, nem az, hogy az anyukája vagyok, hanem az, hogy mit tehetnék érte.

Bármit, valamit, mindent!!!

Aztán aggódtam, hogy többé nem lehetek anyukája már másnak.

De Zádi minket választott.

Most pedig (ha legyőztem a frászt a ferde fejtartásért, a szájpenész miatt, meg még majd a többi sokkot is, ami előjön, mert lesz, az tuti...) a boldogság a legerősebb érzés bennem.

Ma reggel is kb. fél órával megnyúlt a készülődésünk időtartama, mert csodáltam, puszilgattam, udvaroltam neki...

Megérintettem, megöleltem, megszaglásztam, összeborzoltam a haját, felemeltem, nóziztunk, megpuszilgattam az ő okos fejét (húúú Fiam, ha ezt tizenévesen elolvasod, biztosan cenzúrázod majd. De addig is itt marad, mert csoda, hogy velünk Vagy)!!!

Szépek ezek a napok!

Nézzük egymást, játszunk és együtt tanuljuk a világot.

"Én arra rendeltettem, hogy az anyád legyek. Igyekeztem jól csinálni. "

(Forrest Gump)

Végül még egy megjegyzés: nem szeretem túlzottan a továbbküldött riogatós, okosan megmondós leveleket.

De egyszer kaptam egyet, amiben ez a megjegyzés szerepelt:

"Egy szempillantás alatt minden megváltozhat. De ne félj: Isten nem pislog"

Ennyit mára.