hogy van-e rendeltetésünk, vagy csak ide-oda sodor bennünket a véletlen, de azt hiszem: kicsit mindkettő igaz."

(Forrest Gump) 

Szerintem Forrest mamája tudta az igazat.

Hiszem, hogy feladatot/feladatokat kapunk.

Néha úgy érezzük, hogy a Jóisten többet gondol rólunk, mint amire képesek vagyunk. (Vagy csak én vagyok így vele???)

Mégis hiszem, tudom, tapasztaltam, hogy szeret és mindent, de MINDENT úgy alakít, hogy mégis érezzük a szeretetét.

Ahol bárány van, ott legelő is akad...

Még nem vagyunk túl a nagy, hatalmas váltáson, de ha minden jól megy, csak napok választanak el tőle.

Hónapokkal ezelőtt még el sem tudtuk képzelni, hogy ez létrejöhet.

Ha megvolt, elmesélem!

Drága Mamikám megint többet tett értünk, mint el tudtuk volna képzelni.

S hogy mi a küldetésünk/küldetésem?

Gyermek koromban el sem tudtam képzelni, mi lesz a dolgom felnőttként.

Serdülőként éreztem, hogy valakinek az anyja kell lennem.

Ez a dolog Gabó idejében megrémített.

Nem, nem az, hogy az anyukája vagyok, hanem az, hogy mit tehetnék érte.

Bármit, valamit, mindent!!!

Aztán aggódtam, hogy többé nem lehetek anyukája már másnak.

De Zádi minket választott.

Most pedig (ha legyőztem a frászt a ferde fejtartásért, a szájpenész miatt, meg még majd a többi sokkot is, ami előjön, mert lesz, az tuti...) a boldogság a legerősebb érzés bennem.

Ma reggel is kb. fél órával megnyúlt a készülődésünk időtartama, mert csodáltam, puszilgattam, udvaroltam neki...

Megérintettem, megöleltem, megszaglásztam, összeborzoltam a haját, felemeltem, nóziztunk, megpuszilgattam az ő okos fejét (húúú Fiam, ha ezt tizenévesen elolvasod, biztosan cenzúrázod majd. De addig is itt marad, mert csoda, hogy velünk Vagy)!!!

Szépek ezek a napok!

Nézzük egymást, játszunk és együtt tanuljuk a világot.

 

"Én arra rendeltettem, hogy az anyád legyek. Igyekeztem jól csinálni. "

(Forrest Gump)

 

Végül még egy megjegyzés: nem szeretem túlzottan a továbbküldött riogatós, okosan megmondós leveleket.

De egyszer kaptam egyet, amiben ez a megjegyzés szerepelt:

"Egy szempillantás alatt minden megváltozhat. De ne félj: Isten nem pislog"

Ennyit mára. 

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr86491445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anita 2010.05.11. 23:35:35

Ez a zárómondat nagyon tetszik! Mily igaz! :) Lubickolj az anyaság adta boldogságban, olyan jó! :)
süti beállítások módosítása