Ezt a szöveget
2010.05.02. 23:07még akkor kaptam, amikor - pontosabban MIELŐTT ANYA LETTEM... 
El tudtam képzelni, de valójában semmit sem tudtam erről.
Nem részletezem, mert az alábbi összesítés nagyon találó.
De meg kell állapítanom, hogy teljesen más ember voltam.
Sok mindent megtanultam az életről, a halálról, a páromról, a családomról és magamról is, ezalatt a csodálatos utazás alatt, amit a gyermekeimmel jártunk be.
Már tudok harcolni és tudom, hogy mi az anyatigris kifejezés értelme.
Érzem, hogy mit jelent, hogy az ember az életét is boldogan odadobná valakiért...
--- o ---
Anyáknapja van.
Zádi adott nekem madárlátta fehér rózsákat. Egyet Gabó és egyet a saját nevében.
S hogy miért madárlátta?
Mert jövetben kicsit megcsócsálta őket.
(Nyilván. Meg kellett kóstolni, mit is kap anya...)
Nagyon édesek voltak.
Apukájuktól pedig helikóniát/rákolló virágot kaptam.
Ha sikerül, lefotóztatom őket és megmutatom.
Érdemes.
Tényleg gyönyörűek!
Bónusz meglepetés:
ma este Zádi a jobb oldalára fordult, amikor vetkőztettem fürdéshez.
Elfordult és jót időzött oldalt fekve.
Így mindkét oldalra fordulás kipipálva.
Lassan számtanpéldákkal, vagy a négyjegyű függvénytáblával fog szórakozni?!?
Anyáknapjára
2010.05.02. 22:45Mielőtt anya lettem
Mielőtt Anya lettem,
Főzhettem magamnak meleg ételt.
Ruháim nem voltak pecsétesek.
Nyugodtan telefonálhattam.
Mielőtt Anya lettem,
Addig aludtam, amíg akartam
És nem izgultam milyen későn fekszem le.
Minden nap megfésülködtem, és fogat mostam.
Mielőtt Anya lettem,
Minden nap kitakarítottam.
Nem botlottam meg játékokban, és
nem felejtettem el altatódalok szövegét.
Mielőtt Anya lettem,
Nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek-e.
Nem gondoltam védőoltásokra.
Mielőtt Anya lettem,
Nem hányt le senki
Nem lettem kakis
Nem köptek le
Nem rágcsáltak meg
Nem pisiltek le
Vagy nem csipkedtek meg pici ujjak sem.
Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam:
Gondolataimnak
Testemnek
Lelkemnek.
Végigaludtam az éjszakákat.
Mielőtt anya lettem,
Sosem tartottam egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa
Vagy beadja neki az injekciót.
Sosem néztem könnyes szemekbe és sírva sem fakadtam
Sosem váltam boldoggá egy egyszerű mosolyon.
Nem maradtam fenn késő éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.
Mielőtt Anya lettem,
Nem tartottam kezemben egy alvó babát, mert nem akartam letenni.
Sosem éreztem, hogy a szívem apró darabokra törik
Mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat.
Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre.
Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni.
Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot.
Mielőtt Anya lettem,
Nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kívül dobog.
Nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése.
Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket.
Nem tudtam, hogy valami oly pici
Olyan fontossá tehet.
Mielőtt Anya lettem,
Sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén
Minden tíz percben, hogy megnézzem minden rendben van-e.
Nem ismertem a melegséget
Az örömöt
A szeretetet
A szívfájdalmat
A csodát Vagy az Anyaság élvezetét.
Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen
érzésekre, mielőtt Anya lettem.
Az első közös kép rólunk. A könyvbemutatón készült (egy ismerős készítette) csak most jutottam hozzá.
Majális?!?
2010.05.01. 22:12Gyermekkoromból úgy emlékszem, hogy ez valami csodás ünnepség.
Lufi, körhinták, lufi, vattacukor, lufi, kirakodóvásár, lufi, sok ember, lufi, fagyi, lufi, forgók, lufi, nagyon-nagyon élveztem, lufi... 
Mindig vártam, hogy eljöjjön a május elseje! Jobban, mint a gyereknapot.
Ilyenkor a családdal felkerekedtünk és belevetettük magunkat a rengetegbe. Nagy kaland volt ez akkoriban.
Egy időben másért is vártam a május elsejét. Egy számomra fontos ember születésnapja is van.
Mára nem számít... Már nem köszöntöm fel. 
De amiért idén mégis vártam ezt a napot az volt, hogy a Párom - bár rengeteget dolgozik - megígérte, hogy elmegyünk családilag csavarogni a majálisba. 
Nagyon készültem. Nem is tudom, mit vártam.
A vattacukrot? - Mindenem ragad tőle.
A minifánkot? (Juj, nagyon szeretem!!!) - tej van benne, nem ehetem. 
A tömeget? - Babakocsival? Földúton? Mindenki tapizni akarja Zádit... - nem igazán álom.
De nem szaladok ennyire előre.
Már reggel azon gondolkoztam, mit adja a Picúrra. Legyen hosszú ujjú, de ne túl vastag.
Végül találtam alkalmas darabot. A nagy kérdés már csak a sapi volt, mert nagyon utálja, ha a fejére teszek valamit. (Biztos a frizuráját félti...)
No, elindultunk, bár aggódtam a szél miatt. Még jó, hogy a babakocsit teljesen le lehet fedni, így nem fúj be hozzá...
(Igen, a széltől is óvom. SZÓ SZERINT!)
Tehát, amint közeledtünk, kezdtem megfutamodni.
Rengeteg ápolatlan ember, üvöltő zene - legalább 3 féle egyszere.
Ha azt írom, hogy üvöltő zene, akkor konkrétan arra gondolok, hogy rezgett a babakocsi váza!
Garantált halláskárosodás.
Odáig már el sem jutottam, hogy legalább messziről lufi árust lássak...
Így tehát meghátráltam.
Elmentünk inkább a Malom tóhoz, sétáltunk egyet. Békességes volt. Együtt a család!
Olyan jól esett. Nem rohantunk sehova, jót beszélgettünk és közben figyeltük a mi alvó szuszmákunkat.
Elmentünk az Élet fájához, amelyre az újszülött gyermekek neve kerül fel, és megkerestük rajta Gabót.
Nemsokára Zádi neve is felkerül majd.
Mégis szép május elsejénk lett!
Az a bizonyos csíkos rugi Vikitől.
(Azóta kinőtte...)
Éppen elégedetlenkedett, hogy az apja miért fotóz, miért nem vele foglalkozik...
