Ezen a képen nem MANÓ van, de valahogy így néz ki "ő" is.

Reggel Istentiszteletre mentünk, vittük B-t és Nagymamát is. Szép volt. Elgondolkoztató.

Ezután gyors gyógyszertár látogatás (pocakgyógyszer és már jóóóó előre fogínyzselé... mint kiderült, 3-4 hónapos kor alatt nem adható...).

Vettünk szép virágokat és gyertyákat, még kiléptünk a vásárba - Zádi kapott egy szép kis nadrágot, - majd Gabócához mentünk.

Délután pedig ellátogattunk a szüleimhez. Ott volt éppen tesóm a kutyájával (egy nagyon világos színű labrador retriever: Manó). Már találkozott vele Zádor, de eddig nem igazán engedtem meg, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljenek.

Ma megszaglászhatta végre.

Mindenképpen játszani szeretett volna babánkkal. Oda hurcolta neki a labdáját, az összes fellelhető játékát. 

Egész addig minden rendben ment, amíg Zádi el nem kezdett sírni (minő meglepetés - megéhezett...).

Akkor ugyanis előbb felugrott anyura, majd körbe-körbe futkosott a kertben. Először nem is értettem mi a baj. Hugi magyarázta meg, hogy a baba miatt viselkedik így.

Be is vittük a szobába és megkapta a szopiját (na nem a kutya, hanem a fiam!!!) 

Apróm úgy leste különben a szőrös pajtit, hogy magam is meglepődtem.

Nagy barátság lesz ez, én mondom!!!

Már előre látom, mekkorát fog zuhanni Zádi, amikor már tud majd járni és a kutya fellöki nagy örömében...

Mert ugyebár nem kis termetű négylábú... 

Aki már az elején csatlakozott a blogolvasók táborához (esetleg visszamenőleg tájékozódott, tudja a címben jelzett kódot értelmezni.

Ez bizony a csípős csirkecsücsök. (Igen csak 3 cs, nem 4, mert úgy már hosszú lenne... )

Július 2-án írtam róla. Addig és akkor úgy gondoltam, csirkeszárnyat bármikor ennék. Sokat - nagyon sokat.

Azután jött a hústalan időszak, amikor elképzelni sem tudtam, hogy csirkehúst, majd egyáltalán bármiféle húst egyek.

Lassan visszaszoktam a húsra, de a csirkét kerültem továbbra is a pocakosság alatt.

Miután Zádi megérkezett, újra megpróbálkoztam a csirkehússal is, még jól is esett, de a csirkeszárnytól még mindig távol tartottam magam.

Ma este pedig megtört a jég!!!

Drága Párom 3 kg csirkeszárnyat sütött csípősen. Fantasztikusan sikerült, jól be is kajáltam belőle (én persze nem annyira csípősen, nehogy Zádit zavarja...).

Nagyjából ez a hír mára.

Vannak még dolgok, de ezek nem történések, hanem gondolkoztatók.

Minden döntésünk hatással van a további életünkre.

Ez igazán nagy felelősség.

Csak azért imádkozom, hogy sikerüljön a legjobb döntéseket meghozni.

(Nem tudom, írtam-e már az angyalkás naptárról. Karcagi rokonainktól kaptuk a nyáron, az esküvőnkre. Fantasztikus gondolatok vannak benne - a naptár minden napjához rendelve. A mai naphoz a következőt írták:)

"Bár a válaszok mindig Istentől jönnek, az élet próbáival kapcsolatos kérdéseket először önmagunknak kell feltenni."

Kérdések, azok vannak.

Remélem egyszer a válaszokra is rátalálunk.

(Na, ennyit a talányokról...)

Fürdés

Tegnap éjjel a saját ágyában aludt!!!

Ez nekem persze jó sok járkálást jelentett, mert minden szopi után (amikor felébredtem) visszavittem az ágyába.

Semmi gondot nem okozott. Szép nyugodtan aludt, csak a pocakja keltette fel, ha szükségesnek látta az újratöltést... 

Fontos, hogy lassan mindketten hozzászokjunk ehhez az alvás módhoz, mert amint valódi öntudata lesz nem tudom majd meggyőzni, hogy a mi ágyunk a MI ágyunk, az övé pedig az ÖVÉ.

De azért nehéz dolog ez ám!

Imádom, ahogy ott szuszog közöttünk, időnként hozzánk ér...

De most nem erre kell gondolnom, hanem arra, hogy most elférünk az ágyunkban, mert nem "lapjára" fekszünk, nehogy megnyomjuk.

Ha majd beáll a rendszer és négy óránként eszik a picúr, már nem fogom úgy érezni, hogy az egész éjszakám járkálással telt... 

---   o   ---

Tegnap este Viki hatalmas örömöt szerzett nekem.

Azt már régen tudom, hogy Ő igazi netguru, és amit én sosem találnék meg, azt Ő két perc alatt felkutatja, mégsem mertem remélni, hogy az általam régen kinézett babahintát meg tudja szerezni 7500 Ft-tal olcsóbban, mint amit én tudtam.

Húúú egész éjjel azt terveztem, hova lesz feltéve, hogy fogja Zádi élvezni.

Fejlesztő eszköz, amit mi már jól fogunk tudni használni, mert még Gabó miatt megtanultuk a gyakorlatokat.

Most nem azért csináljuk, mert KELL, hanem azért, mert szimplán jót tesz, Zádor pedig élvezi.

No, megyek fürdetni.

Picikém elég nyűgös, mert jelzi, hogy fürdési idő van és különben is már szétrágta az apja ujját a fogcsírái mozgolódása miatt... 

Na, ki talál meg a képen???

Van egy ismerősöm aki mindig eszembe jut a mormotáról.

Igen, jót, nagyot tud(ott) aludni - amikor még együtt dolgoztunk.

Mindenki vigyorgott rajta, hogy délelőtt nehezen találtuk. Ha fontos volt, ébreszteni kellett.

Remélem nem haragszik, amiért leírtam.

De tényleg nem ismertem még ilyen embert, aki annyit aludt volna.

Most nem tudom hogy áll vele - pici gyerekkel...

Szóval ma én is mormotát játszottam - hála az én drága Férjemnek!!!

Jeleztem neki, hogy igencsak összeadódtak az alvás lemaradásaim.

Jó a kedvem, nincs ezzel gond, de tényleg ott tartottam, hogy ültő, álltó helyemben el tudtam volna aludni.

Erre Ő ma újra hamarabb hazajött és átvette a mi kis Porontyunkat és elküldött aludni.

Így aztán 3 órát alhattam (két részletben) bónuszban!!!

Húúú de jól esett.

Persze Zádikám mindkétszer úgy érkezett meg hozzám, mint egy teljesen kiéheztetett, sivatagot megjárt emberke, akinek akkut cicihiánya van.

Meglátott és még akkor is pörölt velem.

"Szép kis anya" az ilyen. Igaz? Magára (Apára) hagyja az ő egyelőre gyógyíthatatlannak tűnő cicifüggőségben szenvedő Fiacskáját.

A lényeg, hogy túlélte, kisebb dorgálások után (csak a mihez tartás végett) elfogadta a vacsoráját is.

Meg kell jegyeznem, hogy három napja kifejezetten zokon veszi a fürdés befejezését.

Amikor kiveszi az Apja a kádból, azt még csak-csak elviseli, de a haja törlését már nem.

Hétfőn (nem is tudom, hogy írtam-e már) Nyúltól kapott igazi sampont. Ezt ki is próbáltuk azonnal.

Eddig fürdetőkrémmel mostuk a haját, de attól nagyon zsírosnak tűnt. Nehezen vettem rá magam a váltásra, mert a gyógyszertári fürdetőben biztos lehettem, hogy nem okoz allergiát. Egy bizonyos termékcsalád már Gabónál is bejött. Felhívtam hát a Keresztanyját, hogy mit javasol és ő pozitív tapasztalatokról számolt be.

Így aztán hétfő este ki is próbáltuk.

Nagyon jóóó!

Olyan szép, egészséges most a haja!

Még egy megjegyzés:

az ujjrágás, ökölrágás, folyamatos nyálfolyatás továbbra is zajlik, időnként keserves felsírással tűzdelve.

Azért a ringatás legtöbbször jó gyógyír.

De tény, hogy többször kéretőzik cicire.

Nem baj, ha erre van szüksége, megkapja.

Csodálatos, amikor a karomban tartom és rám néz...

Nagyon-nagyon szeretem!

Világ életemben nehezen ébredtem fel reggel.
Kába vagyok és morcos.
De hogy lehet valaki rosszkedvű, ha ez a látvány fogadja?
;)
Pasijaim!!!