Aki már az elején csatlakozott a blogolvasók táborához (esetleg visszamenőleg tájékozódott, tudja a címben jelzett kódot értelmezni.

Ez bizony a csípős csirkecsücsök. (Igen csak 3 cs, nem 4, mert úgy már hosszú lenne... )

Július 2-án írtam róla. Addig és akkor úgy gondoltam, csirkeszárnyat bármikor ennék. Sokat - nagyon sokat.

Azután jött a hústalan időszak, amikor elképzelni sem tudtam, hogy csirkehúst, majd egyáltalán bármiféle húst egyek.

Lassan visszaszoktam a húsra, de a csirkét kerültem továbbra is a pocakosság alatt.

Miután Zádi megérkezett, újra megpróbálkoztam a csirkehússal is, még jól is esett, de a csirkeszárnytól még mindig távol tartottam magam.

Ma este pedig megtört a jég!!!

Drága Párom 3 kg csirkeszárnyat sütött csípősen. Fantasztikusan sikerült, jól be is kajáltam belőle (én persze nem annyira csípősen, nehogy Zádit zavarja...).

Nagyjából ez a hír mára.

Vannak még dolgok, de ezek nem történések, hanem gondolkoztatók.

Minden döntésünk hatással van a további életünkre.

Ez igazán nagy felelősség.

Csak azért imádkozom, hogy sikerüljön a legjobb döntéseket meghozni.

(Nem tudom, írtam-e már az angyalkás naptárról. Karcagi rokonainktól kaptuk a nyáron, az esküvőnkre. Fantasztikus gondolatok vannak benne - a naptár minden napjához rendelve. A mai naphoz a következőt írták:)

"Bár a válaszok mindig Istentől jönnek, az élet próbáival kapcsolatos kérdéseket először önmagunknak kell feltenni."

Kérdések, azok vannak.

Remélem egyszer a válaszokra is rátalálunk.

(Na, ennyit a talányokról...)