Zádi...

Reggel eljutottunk az Istentiszteletre.

Mindkét gyermekre nagyon büszke voltam.

Szivárványgyermek szépen csendben volt, egyedül megtalálta a vonatkozó zsoltárt, énekelt, imádkozott velünk, majd "segített Zádinak" bedobni a perselypénzt...

Zádor is szépen viselkedett, begyűjtötte a dicséreteket.

Istentisztelet után virágboltba mentünk, Gabóhoz akartunk friss virágot vinni.

Szivárványgyermek vörös rózsát választott, mi fehéret vittünk. Krizit is találtunk (kis fejűt, fehéret, mert az a legszebb) és gyertyát.

Bevásárlás után mentünk a nyugalom kertjébe.

Hihetetlen dolog várt ott minket.

Egy apró zugban elbújt egy vadgesztenye (Gabó ágya egy vadgesztenye fa alatt lapul) és kicsírázott.

Amint B meglátta, közölte, hogy Gabó küldött neki gesztenyefát, most majd ő fog róla gondoskodni. (Hazaérkezés után azonnal el is ültette.)

Szóval szép napunk volt.

Szüleim kerítést festettek, de jócskán kivették részüket a babázásból is, amikor meglátogattuk őket.

Kaptunk szép új ruhákat is.

Estére viszont sajnos nagy sírás következett - alighanem pocakbaj volt.

Mostanra szépen elaludt, így szerintem mi is mindjárt ezt a tevékenységet fogjuk folytatni...

Többen kérdeztétek Gabót...

Egyenként levélben meg fogom írni.

Ide, a blogra részletesebben nem szeretném felírni, mint amit már írtam róla, ha nem haragszotok.

Nem titok, de inkább privát levelezésben magyaráznám el, mivel nagyon ritka és bonyolult volt a dolog. Nem egy egyszerű betegség név.

Viki! Ráadtuk Zádira a piros csíkos ruhácskát. Hihetetlen éééédes!

Apja le akarja majd fotózni. Nagyon tetszik neki.

Istentiszteleten pedig a szépséges mellényke volt rajta. Nagyon csini volt.

Zádi... Bízik bennünk!

igazad lehet, illetve remélem, hogy tényleg ez a baj.

Edina! Bizakodom nagyon. Alátámasztod a reményem!

Jó, hogy írtatok - ez a többiekre is vonatkozik - mert alternatívát látok a neurológiai problémán kívül is.

Van lehetőség más magyarázatra!

Ez most nagyon sokat jelent nekem!

Persze hétfőn kérek időpontot a dokibácsitól szerdára (ha tud), mert akkor babák vannak nála, nem betegek.

Így nem hozunk haza egyéb bajságot.

Ma készültek újabb képek, ha Párom adja, majd felteszem őket.

Kicsit tényleg jobb lett a közérzetem, már nem látok folyton rémeket.

Igyekszem megnyugodni - és többet letenni Zádit. Tulajdonképpen folyton ölben van valakinél...

Egyszerűen nem tudtuk letenni...

De le KELL!

Nincs mese!

Még egy belső használatú szakkifejezést meg akartam osztani Veletek:

Férjemdrága megtette a kisbabák (előbb általánosságban, majd konkrétabban is) evolúciós besorolását...

Na, mindjárt érthető lesz:

tehát minden baba: PELUCIRAPTOR

Ezen belül Zádi: SZOPISZAURUS MAXIMUS

Ha minden igaz, holnap először eljutunk Istentiszteletre.

Már nagyon várom!

Remélem Zádor szépen kibírja balhé nélkül és nem kell kifutni vele.

Visszük Szivárványgyermeket is.

Napok óta rág valami, de először hessegettem, azután közvéleményt kutattam, telefonon konzultáltam, majd férjet győzködtem és pityeregtem. 

Nagyon kettős érzés (remélem csak tisztán hülye vagyok!!!).

Miközben látom, mekkora különbség van a fiaim fejlődése között, imádom, körbeörülöm Zádi ügyességeit (ma simán utánam fordította a fejét, hogy még tovább láthasson), rettegek, mert kicsit ferdén tartja a fejét hanyatt fekve. 

Ezt úgy kell elképzelni, hogy az álla a válla felé mutat valamelyik irányban.

Ügyes, mert hason át tudja fordítani, hanyatt is nézelődik (sokkal nehezebben fordul, de meg tudja tenni), ha a hóna alatt fogom, akkor tartja a fejét, ha felvesszük, a vállunktól elemeli a buksiját és nézelődik... de sokszor ferdén tartja.

Félek.

Gabónál többek között ez volt az egyik első intő jel...

TUDOM, hogy nem ugyanaz a helyzet.

TUDOM, hogy direkt azért kellett a sok hókuszpókusz a lombikkal, hogy ne ismétlődhessen meg...

TUDOM, hogy összehasonlíthatatlan a két gyerek képességeiket tekintve.

LÁTOM, hogy rám néz szopi közben.

Mégsem tudom elhessegetni a gyomromig csúszó jégcsapot, a kezemben a remegést...

Először meg akartam győzni magam, hogy csak a félelmem vetítem ki.

Megkérdezgettem a családot, hogy ők is úgy látják-e.

(Látják-látják, de szerintük nincs gond, csak gyenge a nyaka. DE OLYAN SZÉPEN EMELGETI A FEJÉT!!!)

Felhívtam a keresztanyját - végigbeszéltük, áthívtam Nyulat, hogy nézze meg... aggódom, aggódom.

NEM AKAROM betegségtudatban nevelni.

NEM AKAROM belebeszélni, hogy baja van.

NEM AKAROM orvostól orvosig cipelni.

HALLANOM KELL, hogy jól van.

Nem akartam erről írni.  Biztosan neurotikusnak tűnök. 

Nem tudnám Őt is elveszíteni...

Féltem, szeretem, akarom egészségesen!!!

Hétfőn felhívom a doktorbácsit, kérek időpontot, hogy megnézze és tovább küldjön minket, ha szükséges. (Apa el fog kísérni. Szeretem. Szerintem megőrül tőlem.  Csak legyen igaza!!!)

Ennyire azért még nem játszik.
Majd fog!

Minden pillanatban ámulok, hiszen olyan mozdulatok jelennek meg Zádinál, amikre annak idején hiába vártunk...

Ilyenkor könnyezem, puszilgatok, ölelek.

Látni a kis lábain, hogy ösztönösen mutatják a kúszáshoz szükséges mintát...

A karjaival a célzott irányban hadonászik.

Fürdés közben pedig szinte lubickol.

Kiemeli a fejét, hiszen hason jobban szeret fürdeni. Az apja sokszor csak a buksija alá teszi a kezét, nehogy mélyen belenézzen a fürdővízbe.

Igen, egyik ámulatból a másikba esem.

Kicsi Drágám!

Olyan ügyes!!!

Nagyon büszke vagyok rá.

A babaúszás témát majd egyszer kivesézem.

Most futok aludni.

Ő nem Zádi!

Apja mostanában nem ért rá elrendezni a képeket.

Ha lesz friss, felteszem.