Reggel eljutottunk az Istentiszteletre.
Mindkét gyermekre nagyon büszke voltam.
Szivárványgyermek szépen csendben volt, egyedül megtalálta a vonatkozó zsoltárt, énekelt, imádkozott velünk, majd "segített Zádinak" bedobni a perselypénzt...
Zádor is szépen viselkedett, begyűjtötte a dicséreteket. 
Istentisztelet után virágboltba mentünk, Gabóhoz akartunk friss virágot vinni.
Szivárványgyermek vörös rózsát választott, mi fehéret vittünk. Krizit is találtunk (kis fejűt, fehéret, mert az a legszebb) és gyertyát.
Bevásárlás után mentünk a nyugalom kertjébe.
Hihetetlen dolog várt ott minket.
Egy apró zugban elbújt egy vadgesztenye (Gabó ágya egy vadgesztenye fa alatt lapul) és kicsírázott.
Amint B meglátta, közölte, hogy Gabó küldött neki gesztenyefát, most majd ő fog róla gondoskodni. (Hazaérkezés után azonnal el is ültette.)
Szóval szép napunk volt.
Szüleim kerítést festettek, de jócskán kivették részüket a babázásból is, amikor meglátogattuk őket.
Kaptunk szép új ruhákat is.
Estére viszont sajnos nagy sírás következett - alighanem pocakbaj volt.
Mostanra szépen elaludt, így szerintem mi is mindjárt ezt a tevékenységet fogjuk folytatni...
Többen kérdeztétek Gabót...
Egyenként levélben meg fogom írni.
Ide, a blogra részletesebben nem szeretném felírni, mint amit már írtam róla, ha nem haragszotok.
Nem titok, de inkább privát levelezésben magyaráznám el, mivel nagyon ritka és bonyolult volt a dolog. Nem egy egyszerű betegség név.
Viki! Ráadtuk Zádira a piros csíkos ruhácskát. Hihetetlen éééédes!
Apja le akarja majd fotózni. Nagyon tetszik neki.
Istentiszteleten pedig a szépséges mellényke volt rajta. Nagyon csini volt.
