Ma megünnepeltük Szivárványgyermek szülinapját.

Sünitorta, villanyvasút, halászlé - az általa megrendelt köszöntés.

BOLDOG SZÜLINAPOT B!!!

Majd írok az átsírt éjszakákról és a "frontról".

Kiderült az oka!

De erről majd máskor, mert most is sír...

Világbéke
;)

1. A Világ legbékésebb dolga egy alvó baba az ember mellkasán.

(Kézzelfogható VILÁGBÉKE...)

2. A leglegleg anyadolog a szoptatás. Imádom. Hozzám bújik, sóhajt egy mélyet és szívja  magába az életet.

3. Amint egy baba megérkezik a családba, Murphy is beköltözik a házba.

(Egészen addig alszik a Pici, amíg anya el nem kezd - enni... aludni... vagy csupán oda húzódik vissza, ahová a király is gyalog... szóval pont jókor ébred.)

Ez most nem Apa volt, hanem én...

mert van egy gyönyörű, édes, kedves, ügyes, okos, aktív, ragaszkodó, csodálatos babánk.

Szeretjük és kényeztetjük Drágánkat.

A mai nap pedig nem csak nekünk volt horror, hiszen akárhány anyukával beszéltem, mindegyik azt mondta, hogy nehezen halad az idő.

Nyúlék kisleánykája, K-ék Zs-ja, N kislánya T is sírós, felsírós, bealvós, felébredős... egyszóval "frontos" - tudom, sokszor használom ezt a kifejezést...

Zádikám csak hozta a kötelezőt.

De amiről ma írni fogok, az a Gripe Water.

Vasárnap betöltötte Kincsem az egy hónapot, így tegnap reggel úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk leváltani az espumisant.

Nem vagyunk híve a túlgyógyszerezésnek, így csak a cseréről lehetett szó.

A magam részéről nehezen vágok bele ilyen akciókba, mert valamennyi haladást már látok a cseppeknek köszönhetően, így félek az újtól, hátha hátralépés lesz a vége.

Vállaltam mégis, Párom lelkesedését látva.

Igaz, Aprónk Keresztanyja már mondta, hogy ő bizony hígítva adta Zs-nak, de én (na ja, az "okos", "tapasztalt" anya,) majd jobban tudom...

Szóval egy kanálnyit próbáltam beletuszkolni Picikémbe.

Úgy gondoltam, így hamarabb túl leszünk rajta. Na, igen. Tényleg hamar rövidre zártuk...

Szóval:

1. nagy levegő - nekem

2. biztató mosollyal közeledem Zádor felé

3. mondogatom, hogy ez aztán most tuti segíteni fog

4. kanálba kimérem az adagot

5. megcsap az az átható kapor szag...

6. Kincsem szájához érintem a kanalat és egy keveset csepegtetek a szájába belőle

7. Drágám nyelvét eléri a "nedű"...

8. Kirázza a hideg

9. olyan undor ül ki a képére, amit még nem láttam

10. mégis megpróbálom meggyőzni, hogy legyünk túúúl rajta - újabb adagot próbálok a szájába juttatni

11. ügyes ajak mozdulatokkal igyekszik kifújni a kanálból a cuccot

12. utolsó próbálkozással Kicsinyem szájába öntöm a maradékot

13. aki ezt méltón megtorolván az egészet a nyakába köpi

Nos, ezek után úgy döntöttem, hogy igya, aki akarja, vagy adja be Zádornak, aki tudja, én a magam részéről ezt a témát lezárom.

Szegénykémnek megpróbáltam beadni a biztonságos, már kipróbált espumisant, de a kanalat sem akarta a szájába venni - már nem bízott benne(m).

Többszöri próbálkozásra tudtam csak meggyőzni, hogy EZ nem AZ...

Ma mindenesetre konzultáltam K-val, aki adott jó tanácsokat. Ha Apja megpróbálja majd beadni, lehet, hogy nagyobb sikerrel járunk majd.

K hígította a levet felforralt, majd lehűtött vízzel, vagy köményes teával. Az anyatej nem tanácsos, mert ha a rossz ízt társítja vele, akkor esetleg nem akar majd szopizni...

Erre nem is gondoltam, amikor a konakiont anyatejjel "lazítottam"...

No, megyek, mert valahogy be kell fejeznem ezt a napot. 

Nagy nap volt a mai.

Eddig is tudtuk, ha jó kedve volt Picikénknek, tudatta, ha fájt valamije, vagy nem érezte jól magát.

Ma viszont nagyot léptünk előre - kettőt is!!!

Először Apujával játszott nagyot. Nézegették egymást, "beszélgettek".

Nem tudom melyikük kezdte, de tény, hogy egyikük a másik után mondta ugyanazokat a hangokat.

Előbb talán Zádor mondott egy "eö"-t, majd az Apja utána. Apa ezen fellelkesülve "e e"-ket mondott, amit Zádi utánozott.

Voltak aztán "á á"-k és újabb "eö"-k is.

Aranyosak voltak.

Nem is tudom melyikük örült jobban a játéknak.

Később, már a délután vége felé kis ideig Nagymama vigyázott rá, amíg én megpróbáltam felkészülni az éjszakára és aludtam egy órát.

Amikor felkeltem - tudván, hogy mindjárt szopiidő lesz - ébren találtam Kisfiamat, amint Nagymamáját szórakoztatja.

Odaléptem hozzájuk (éppen a másik irányba nézett) és megszólítottam. Köszöntem, de nem értem hozzá.

Felém fordult, rám nézett, mosolygott, "repkedett" a kezeivel. Egyértelműen jelezte, hogy örül nekem.

Elolvadtam.

Ma volt először, hogy egyértelműen örült nekem.

Végleg elvesztem. Imádom.