Kommunikáció

 2010.03.29. 21:48

Nagy nap volt a mai.

Eddig is tudtuk, ha jó kedve volt Picikénknek, tudatta, ha fájt valamije, vagy nem érezte jól magát.

Ma viszont nagyot léptünk előre - kettőt is!!!

Először Apujával játszott nagyot. Nézegették egymást, "beszélgettek".

Nem tudom melyikük kezdte, de tény, hogy egyikük a másik után mondta ugyanazokat a hangokat.

Előbb talán Zádor mondott egy "eö"-t, majd az Apja utána. Apa ezen fellelkesülve "e e"-ket mondott, amit Zádi utánozott.

Voltak aztán "á á"-k és újabb "eö"-k is.

Aranyosak voltak.

Nem is tudom melyikük örült jobban a játéknak.

Később, már a délután vége felé kis ideig Nagymama vigyázott rá, amíg én megpróbáltam felkészülni az éjszakára és aludtam egy órát.

Amikor felkeltem - tudván, hogy mindjárt szopiidő lesz - ébren találtam Kisfiamat, amint Nagymamáját szórakoztatja.

Odaléptem hozzájuk (éppen a másik irányba nézett) és megszólítottam. Köszöntem, de nem értem hozzá.

Felém fordult, rám nézett, mosolygott, "repkedett" a kezeivel. Egyértelműen jelezte, hogy örül nekem.

Elolvadtam.

Ma volt először, hogy egyértelműen örült nekem.

Végleg elvesztem. Imádom.

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr396491693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása