most sajnos elmarad, illetve későbbre tolódik, mert behavazódtunk a szó nem szoros , de átvitt értelmében egyelőre.

Lesznek benne csillogó szemek, karácsonyfára rácsodálkozás, ajándékhalmok, mamit virággal meghadonászás, beájulás csonttal a kezében, finom húsleves amiből a csont származott, kutyaharapás szőrével (nyugi, Zádi harapta a kutyát, nem fordítva, de akkoris BRRRRRRR), csomagoló papír marcangolás baba és kutyamódra, apró alvások, amik után arccal csúszott le a szüleim ülőgarnitúráján, a kutya ajándéka, ami Zádiénál nyilván sokkal, de sokkal érdekesebb, unokatesókkal angyalvárás, amikor a fiúk berregő dolgokat kaptak, amiket Zádi is megfoghatott, nagyszülők beosztása, Kingát és Zádit ki mikor cipeli, karácsonyfa alá bemászás és azt megkóstolás (második BRRRRRRR - tényleg a szájából szedtünk ki egy darab fenyőt - szájillatosítás baba módra), este beájulás, de a fürdésnél újra felélénkülés, hiszen BULI BVAAAAN!

Lesznek gombócok, amik megakadtak a torkomon percekre, Tibor, a karcagi lelkész miatt, Timi néni ajándéka miatt. Igen, a meghatódás is része volt a napnak.

De nem most mesélek, mert bejött a rossz idő és mi megpróbálunk meglógni előle, hiszen drága mamikámhoz készülünk és az több, mint 300 kim, amit még a nagyon-nagyon rossz idő előtt meg szeretnénk tenni.

Szóval most pakolunk ezerrel és én kiborítom életem párját, hogy itt klimpírozok, ahelyett, hogy futkosnék, pakolnék és ennék.

Szóval pááááá, majd jövök, amikor tudok.

Vigyázzon mindenki magára és élvezze ki az ünnepet, hogy (reményeim szerint) együtt a család!!!

Köszönjük a jókívánságokat! Mindenkinek hasonlókat, mindent, amire csak a szívetek vágyik!!!