Csomagolok, pakolok, fenyő a helyén, Zádi annyit mondott rá, hogy ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ...

Szép karácsonyunk lesz. Érzem.

Egy kedves ismerősünk azt mondta, tegyük Zádit a fa alá, nála szebbet úgysem tudnánk adni egymásnak... Igaza van.

A mai nap történéseihez feltétlenül fel kell írni a búvárkodást.

Az úgy kezdődött, hogy apa megmutatta (ki más...), hogy a vízbe téve a száját levegőt fújva vicces buborékok jönnek elő.

Ez azonnal megtetszett az emberpalántának és sűrűn gyakorolta.

Meglepődtem, hogy kicsit sem vonakodott a vízbe bújtatni az arcát. Becsukta a szemét, belenyomta a fejét a vízbe és lelkesen buborékozott - időnként hangot is adva a mutatványhoz.

Jó-jó, nyilván nem jött össze mindig maradéktalanul a jelenet, időnként inhalálta is a fürdővizet, de ilyenkor tüsszögött, köhögött egy párat és folytatta a mókát.

Kire ütött ez a gyerek???

Ebben rám biztosan nem. Nekem nagyon nem természetes közegem a víz...

De a lényeg, hogy ő nem fél, sőt még élvezi is.

Ezzel most el fognak szórakozni egy ideig az biztos.

Házi búvárleckék apa módra.

Ja, és apósom feljegyzésre méltónak találta, hogy ma délután alvás közben unokája egyszer csak felnézett, füttyentett egyet és aludt tovább...

Most részletezzem milyen színű volt a fejünk a visszafojtott röhögéstől???