Csirkeszárny evészet volt nálunk ma - megint...

Szeretjük na.

Ráadásul sokan, nagy családos mindenkibeszél, sokgyerekfutkos, eztaztkérek, menjmárarrébb, vigyázzránelépjababákra és mostmiértordít programpontok váltogatásával még jobban esik.

Zádikám nem aludt délután szinte semmit, azt a 20 percet nagymamával még a legjobb indulattal sem lehetne nagyszülőkímélő programnak hívni - leléptünk az apjával karácsonykodni.

Mire hazaértünk, kifáradva, éhesen, felvillanyozva várt. Azután befutottak Nyúlék és elkezdődött az igazi pörgés.

Kinga, drága nyuszilánykánk már szépen lépeget és egyedül eszik, mint a nagyok. Kézzel, de egyedül.

Zádi természetesen kedvet kapott.

Na nem a járkáláshoz, mert azt egy kézzel felnőttbe kapaszkodva szépen elővezeti ő is.

Egyedül akart enni.

A puliszkát még nem mertem így elé tenni, de Nyúl megkérdezte, miért nem teszem fel az etetőszék tálcáját és adom úgy a husi falatokat elé, hogy eszegesse szépen.

Igaz. Jó kérdés.

Belevágtunk.

Eredménye: teljes elégedettség Zádi fején, hihetetlen mennyiségű étel elpusztítása és pocak hordó méretűvé növelése.

Két tányér puliszkát eszegetett meg a csirkehusi szemezgetés közben. Hihetetlenül élvezte.

Öröm volt látni a fejecskéjét.

Aztán amikor már tele rakta a bendőt, lemászott és csirkeszárny csonttal egyensúlyozva közlekedett a szobában fel és alá.

Lefekvéskor még szopizott egyet-kettőt a szokás kedvéért és most alszik, a nagy ágyban, fogja az apját, ha ott vagyok engem is és boldog.

Cseperedik a fiam!!!