Elárulok egy titkot.

A statisztika kiderítette, hogy a kezdetek óta több, mint 50.000 megnyitás történt a blogon.

Ennek örömére Isti, a férjem elvitt minket ebédelni.

Zümikémnek vittünk bébiételt, mi pedig sokat és jóóókat ettünk.

Zádi gurulós etetőszékben ült és rájött, hogy a rögzített asztalba kapaszkodva tudj magát hajtani...

Ma látott először karnyújtásnyi közelségben karácsonyfát és nagyon-nagyon tetszett neki. Meglátta magát egy piros gömbben és be is akarta falni azonnal.

Még az sem zavarta, hogy a fenyőfa bizony szúr. Mit neki szúrás, amikor jó illata van, csillog-villog!!!

Mi lesz ebből Karácsony táján???

A KICSI pedig azért kicsi, mert délután vendégünk volt.

Kinga, Nyúl legkisebbje, az egyszem lányka nálunk volt estig. Játszottunk, játszottak. Kingi állt szépen egyedül, én pedig mutattam Zádinak, hogy nézze csak milyen ügyes a pici lányka.

Meg is nyugtattam, hogy ő már nagy (9 héttel idősebb ), de ő még kicsike.

Felemeltem a magasba, játszottam vele, puszilgattam és közben azt mondogattam, hogy "kicsike vagy, kicsike vagy..."

Erre Kinga ránézett és közölte azzal az édes vékonyka bizonytalan hangján, hogy "kicsi".

Ezután akárhányszor ránézett, mindig mondta, hogy "kicsi", sőt egyszer megpróbálta kimondani, hogy "kicsike".

Drágámon úgy látszik ez rajta ragad.

Pedig ezelőtt már mondta Zádinak, hogy "zááá".

Mostantól ez úgy látszik "kicsi"-re módosul.

Van ebben valami sorsszerű...

A család engem "Kicsiévinek" szólít.

Zümikém ezek szerint megkapta a "kicsi" nevet.

Vicces, mert apósom egyszerűen "Öcsi" néven szerepel a családban. Sógornőm Nyúl... szóval azt hiszem érdekes lehet egy kívülállónak.

A boltban már néztek ránk furcsán, amikor Öcsinek szólítottam apósomat nyilvánosan.

Az unokaöcsém és én közöttem 11 év van, az is vicces volt, amikor ő még nem is látszott ki a fűből és lekicsiévizett.

Kedves emlékek ezek.

A smiley-k pedig a képeken a tudathasadásos smiley felvetésre érkeztek Zsuzsitól.

Igen, valami ilyesmi...