Nyúléknál ma elpusztult a tengerimalac.

Ez önmagában sajnálatos tény, de előfordul.

Az már inkább furcsa, hogy Szivárványgyermekünk napok óta azt mondogatja, hogy amikor elpusztul a tengerimalac, nem kér másikat, csak a szülinapjára április elsején.

Eddig nem tudtuk mire vélni ezeket a mondatokat, mert a malackán nem látszott semmi különös. Sőt, tegnap még jó étvággyal eszegetett.

Ma már szenvedett reggel óta és kora délután az örök forgácsmezőkre távozott.

Egy újabb érdekes adalék egy autizmussal élő emberke világlátásához.

Nem értékelek, csak leírtam, hogy ne felejtődjön el.