Folyamatosan készülünk a Csillagtestvérek éjszakájára.
Alakul a pillangó, amit a földre rajzolunk, hogy ez legyen az alap, amire a mécseseket tesszük.
Készülnek a névre szóló mécsesek.
Összeállítom a zenét, ami a gyülekezés alatt és a távozáskor fog szólni.
A "műsorvezető" szövegét írom - de rossz ez a szó. Nem találtam jobbat. Házigazda? Moderátor?
Áron! Egyszerűen a mi Áronunk. (Ezúton is köszönömköszönömköszönöm ahányszor csak tudom, hogy minden évben velünk vagy érdekmentesen teljes szívvel!!!)
Szóval most ennek a programnak a készülődése a központ nálunk.
Telefon, hogy megvannak-e a lufik, a lepkék, a mécsesek, a fellépők, a beharangozó, az újságcikk...
Boldoggá tesz, hogy tehetek valamit... Gabóért, a gyerekekért, a családokért, a barátokért...
DT pedig újra beletrafált...
A készülődés kellős közepén megérkezik egy levél, egy gyertya és filmek, amiket (bevallom őszintén) egyelőre nem merek megnézni, mert amúgy is folyamatosan Gabóképek peregnek a szemem előtt.
Most erről szólnak a napok.
Majd utána hangolódunk Karácsonyra.
Még nem.