Folyamatosan készülünk a Csillagtestvérek éjszakájára.

Alakul a pillangó, amit a földre rajzolunk, hogy ez legyen az alap, amire a mécseseket tesszük.

Készülnek a névre szóló mécsesek.

Összeállítom a zenét, ami a gyülekezés alatt és a távozáskor fog szólni.

A "műsorvezető" szövegét írom - de rossz ez a szó. Nem találtam jobbat. Házigazda? Moderátor?

Áron! Egyszerűen a mi Áronunk. (Ezúton is köszönömköszönömköszönöm ahányszor csak tudom, hogy minden évben velünk vagy érdekmentesen teljes szívvel!!!)

Szóval most ennek a programnak a készülődése a központ nálunk.

Telefon, hogy megvannak-e a lufik, a lepkék, a mécsesek, a fellépők, a beharangozó, az újságcikk...

Boldoggá tesz, hogy tehetek valamit... Gabóért, a gyerekekért, a családokért, a barátokért...

DT pedig újra beletrafált...

A készülődés kellős közepén megérkezik egy levél, egy gyertya és filmek, amiket (bevallom őszintén) egyelőre nem merek megnézni, mert amúgy is folyamatosan Gabóképek peregnek a szemem előtt.

Most erről szólnak a napok.

Majd utána hangolódunk Karácsonyra.

Még nem.