Ma a csodaszobában voltunk Zádival.

Tesómat köszönteni mentünk és nagy szerencsével jártunk, mert éppen ráért velünk foglalkozni.

Megebédelt, majd kipróbálta a nagy hengert, kacagva mászott át rajta oda-vissza többször is.

Az alagút után a hatalmas sünilabda következett, ami amellett, hogy naaaaagy és labda, lehet rugózni rajta, még tüskés is, ami úgy néz ki, mint a szopi...

Igen, megrágcsálta/szopizta... Mi pedig szadi módon vigyorogtunk rajta...

A labdát a tölcsér követte, amiből aztán nem lehetett kiszedni.

Cseppet sem rendeltetésszerűen használta, de nagyon élvezte. Kb. 20 percig "randalírozott" benne.

Néztünk lovakat is (mondjuk nem keltették fel az érdeklődését - anyukám szerint nem fért bele a ló a képbe Zádinál), de hugim kutyája jobban érdekelte.

Nagyon szeretem, hogy ilyen érdeklődő, lelkes és nyitott.

Csodálatos látni, ahogy egyre jobban nyílik ki számára a világ!

Legközelebb viszek fényképezőgépet, vagy a férjem - a géppel...