November 1.

 2010.11.01. 20:38

Evanescence - My Immortal (Halhatatlan számomra)

I'm so tired of being here
Suppressed by all my childish fears
And if you have to leave
I wish that you would just leave
'Cause your presence still lingers here
And it won't leave me alone

These wounds won't seem to heal
This pain is just too real
There's just too much that time cannot erase

When you cried I'd wipe away all of your tears
When you'd scream I'd fight away all of your fears
And I held your hand through all of these years
But you still have all of me

You used to captivate me
By your resonating life
Now I'm bound by the life you've left behind
Your face it haunts
My once pleasant dreams
Your voice it chased away
All the sanity in me

These wounds won't seem to heal
This pain is just too real
There's just too much that time cannot erase

When you cried I'd wipe away all of your tears
When you'd scream I'd fight away all of your fears
And I held your hand through all of these years
But you still have all of me

I've tried so hard to tell myself that you're gone
But though you're still with me
I've been alone all along

When you cried I'd wipe away all of your tears
When you'd scream I'd fight away all of your fears
And I held your hand through all of these years
But you still have all of me



Annyira belefáradtam az ittlétbe
Elfojtva gyerekes félelmeimet
És ha el kell menned
Bárcsak egyszerűen mehetnél
De szellemed még mindig itt lebeg
És nem akar egyedül hagyni

Ezek a sebek nem gyógyulnak
A fájdalom túl valódi
Ez túl sok, nem törölheti el az idő

Mikor sírtál, letöröltem könnyedet
Mikor kiáltottál, elűztem félelmedet
Éveken át fogtam kezed
De én még mindig a tiéd vagyok

Elbűvöltél engem
Bájos fényeddel
De most bezártságot érzek a hátrahagyott életedtől
A te arcod az, ami kísérti
A kellemes álmaim
A te hangod az, ami elűzött
Minden józanságot belőlem

Ezek a sebek nem gyógyulnak
A fájdalom túl valódi
Ez túl sok, nem törölheti el az idő

Mikor sírtál, letöröltem könnyedet
Mikor kiáltottál, elűztem félelmedet
Éveken át fogtam kezed
De én még mindig a tiéd vagyok

Oly nagyon próbáltam elhitetni magammal, hogy elmentél
És bár még mindig velem vagy
Továbbra is egyedül érzem magam.

Mikor sírtál, letöröltem könnyedet
Mikor kiáltottál, elűztem félelmedet
Éveken át fogtam kezed
De én még mindig a tiéd vagyok

 

 

 
Kevés szívfacsaróbb látvány van, mint szembesülni azzal, ahogy 8 hónapos gyermekem szemében visszacsillannak a majdnem másfél éves bátyja sírján égő mécsesek fényei...  

A bejegyzés trackback címe:

https://vianya.blog.hu/api/trackback/id/tr726490445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Búgócsiga 2010.11.02. 17:07:10

:*( gondoltam rátok.

kékáfonya 2010.11.02. 17:10:42

Ez tényleg szívfacsaró :(
süti beállítások módosítása