A jó és a rossz dolgok olyan furcsa egyveleget alkotva követik egymást az életben, hogy valóságos legyen minden...
Keserű készülődést folytatunk egy utazásra, amit semmiképpen sem mulasztanánk el. Végtisztességet adni, méltón elbúcsúzni.
De az élet utat tör a szomorúságban.
Zádi ma először ült egy bevásárló kocsi lehajtható "táska" részén. Nagyon élvezte. NEm is volt nyöszörgés, hogy miért áll a kocsi!!! Kiélvezte minden percét.
A rossz hír, hogy a doki megállapította, hogy hörghurutja van... 
Ma kapott életében először antibiotikumot - amit a magam részéről nagyon utálok, de a doki meggyőzött. Akár egy hónapig is húzhatnánk ha csak köptetőt kapna és akkor is a végén antibiotikum kellene... Így aztán belementem normaflore-ral felszerelkezve.
Köptetőt is cserélnünk kellett, mert nem passzolt az antibiotikummal az előző...
Most megint ott tartok, hogy folyton az órát lesem, mert időre kell gyógyszerezni.
Reggel köptető, tantum verde.
Délben tantum verde, majd délután 3-4 körül újra köptető.
Valamikorra ki kell jelölnöm az antibiotikum beadását is, mert 2 órának el kell telnie a köptető beadása előtt, vagy után.
Ezen kívül a normaflore-t is be kell adni még.
Kell C vitamint, este D vitamint, szóval van elfoglaltság...
De mégis van jó hír, mert Zümikém egyáltalán nem levert, bár alvás közben fel- felsír és nem mehetek el mellőle (kezdődő szeparációs szorongásnak nézem az ügyet...).
Szóval annyira energikus (már az étvágya is visszajött), hogy este szépen elkezdett felfelé mászni a lépcsőn...
Igen, pakolgatta egymás után a kezeit és lábait.
Össze-vissza pusziltuk nyilván...
A nagy esti pancsolást még a szobában oldottuk meg, de a könyveket letakartuk előre...
Természetesen minden úszott.
Zádi kiélvezi az életet! Bizony ám!
