megvagyunk.
Pörgés az élet, felfedezés.
Ma spenótot főztem - életemben először, mert bár nagyon szeretem, valahogy eddig még nem alakult úgy, hogy főztem volna.
Zádinak készítettem baba-változatot.
Nem haragudott érte...
Mondjuk a gesztenyés csirkehúsos bébiételért már jobban... 
Mindegy, uzsonnára zöldbabos-krumplis babakaja csúszott le zokszó nélkül.
Hihetetlen élmény számomra, hogy eltüntet egy üveg bébiételt a legnagyobb nyugalommal.
Gabó a velünk töltött majdnem másfél év alatt egyetlen alkalommal evett ennyit. Azután soha többé...
De nem bánódunk, hanem igyekszem megismertetni a nagylegényt a világ gasztronómiai lehetőségeivel.
Ez nekem igen nagy kihívás, mert nagyon úgy tűnik, hogy pocak dolgában egyértelműen az apjára hasonlít.
Zöldbabot, brokkolit, cukkínit, puliszkát enne minden mennyiségben. Ezenkívül beiktatható néha egy kis répapüré és sütőtök is.
Ezek közül egyet sem eszem meg.
Apja meg mindet szereti.
Bezzeg a paradicsomos krumplit, amit én szeret(NÉK, ha bírná a gyomrom a savat), vagy a gyümölcsöket - amin én eléldegélnék (persze husival ááám!), na azokat semmi esetre sem tudom leimádni a torkán.
Próbáltam már:
- nyersen ugyebár
- párolva
- főzve
- főzve cukorral (Jólvanna! Még az elveimet is beáldoznám, ha enne egy kis gyümölcsöt)
- lekvárként
- bébiételben különböző variációkban.
Egyéb ötlet? Valaki???
Mindenesetre a kamilla tea megtette jótékony hatását, így legalább a szorulással nem küzdünk végre.
Végre tudok képet mutatni Zádiról, ahogy áll.
Nagyot játszottak az apjával az ágyunkban, széthancúrozták, majd a fiatalember elmászott az ágy végébe és felállt a csupanemszabad dolgok közelébe...
