Már sokszor gondoltam rá, hogy kiveszem Zádi alól a légzésfigyelőt, de nem mertem megtenni - eddig.

Azt olvastam, hogy jó a babákat egy éves korukig azon altatni.

Picikém 7 hónapos koráig (+1 napig) aludt rajta. Ma kivettem.

Több oka is van a lépésnek. Az egyik, hogy többször lemászott már róla és frászt kapva ugrottam ki az ágyból, hogy mi történhetett. Ennek nincs értelme.

A másik, hogy egy közeli ismerős házaspárnál nemsokára megszületik a pocaklakójuk és szükségük lesz légzésfigyelőre.

Így legalább még értelmet is nyer, hogy kivettem alóla.

Amúgy is az éjszakák nagy részét a mi ágyunkban tölti, ahol nincs (nem is lehet, ha egymás mellett alszunk) légzésfigyelő, így tényleg fölösleges már.

Nekem még furcsa, érdekes lesz, meddig keresem majd félálomban a kapcsolóját...

Ma nagyot sétáltunk nyúllal és pici lánykájával. Jó volt, csak Zádi volt hiper érzékeny, mert nem aludt eleget. Délelőtt fél órát, délután is felet, majd koraeste újabb fél órát. Ez barátok közt is kevés...

Érezte is, mert meglehetősen nyűgös volt.

A gond csak az, hogy én sem voltam a legfrissebb, mivel éjjel 01-03-ig ébren voltunk.

Reménykedem, hogy ez az este végre kicsit pihentetőbb lesz...

Zádi egyébként egyre ügyesebb. Ma megmutatta, hogy mászás közben is le tud ülni, majd fel tud tápászkodni újra négykézlábra és folytatni az útját.

Gyönyörködöm a világában. - Abban a kacagós, kerek, vidám szeretetteljes világban...