Valójában nem is, de majdnem...

Sietnünk kellett ma reggel. Kapkodtam, nem tetszett a fiatalembernek, hogy pakolok, nem vele foglalkozom.

Sajnos ilyen az élet, néha ez is megtörténik.

Vérvételre mentem. Felszedtük apáját és együtt mentünk a kórházhoz, az udvarán tologatta a babakocsit drágám, amíg engem csapoltak.

Zádi bizony még mindig haragudott a világra. A délelőtti alvás megszokott idejét végig zsörtölődte.

Aránylag hamar végeztem a vérvételen, siettem a pasikhoz. Az autóhoz vissza érve azonnal szopit akartam adni fiacskámnak, csakhogy szerinte érdekesebb volt a környező autók mozgása, a mi autónk berendezése, mint a táplálkozás, hogy az alvást már ne is említsük.

Délelőtt I-vel találkoztunk, többször is megpróbáltam táplálékhoz juttatni csemetémet, de mindannyiszor a babakocsiból való kiszabadulást díjazta, de az evésből nem kért.

Végülis attól nem féltem, hogy lefogyna, hiszen a folyamatos zsörtölődést csak úgy tudtam kivédeni, hogy eltereltem a figyelmét kukorica pufival, amit nagy lelkesedéssel majszolgatott, de ettől meg minimum szomjasnak kellett lennie.

Igen, szomjas is volt, de a szopi akkor is idő pocsékolásnak tűnt számára.

Kínomban a vésztartaléknak betett pici üveges Jana vizet vettem elő, hogy megpróbáljam a szopókás rész segítségével megitatni.

Na ez persze bejött a kis felfedezőnek. még azt sem bánta, hogy nem tea van az üvegben, hanem víz. Szívesen iszogatott belőle.

Kicsit megcsalva éreztem magam, hogy a pufi+víz kombináció világfelfedezéssel kombinált menüje kecsegtetőbb, mint az összebújós szopihelyzet, de beletörődtem, hiszen mást pillanatnyilag nem tehettem.

Késő délelőttig húzódott ez a történet, amikor végre rá tudtam venni, hogy értelmesebb táplálékot is hajlandó legyen elfogyasztani.

Szép ütemesen tele szopizta magát, majd a felfedezéstől kimerülten elaludt.

Így viszont egy órával eltolta az ebéd idejét.

13h volt, mire felébredt, éhesen, peluscsere javallattal.

Felhívtuk apát, aki a munkahelyén volt és bekéretőztünk egy gyors szervizre.

A mai menü zöldbabos bébiétel volt, amit nagy lelkesedéssel fogyasztott el utódunk.

Alapvetően nincs gond az evésével és nem hiszem, hogy nasifüggővé nevelném a pufival, hiszen nem minden nap kap, ráadásul most a szopi megtagadása (mert meg kellett nézni hol vagyunk, kik/mik vannak a környéken) után kényszerültem valamit mégiscsak beletölteni nyöszörgő, zsörtölődő fiacskámba.

Valószínűleg a fogacskája kínozhatta, mert a pufit sem majszolta, ahogy szokta, hanem konkrétan harapta fog nélkül.

A lényeg, hogy délutánra visszaállt a rend. Jó ebéd után szunyókált egy keveset (közben hazaértünk), azután pedig jó nagy játékot követően újabb 3 órás alvás következett (szopival megszakítva), hiszen ki kellett pihenni a délelőttöt.

Átlagban nagyjából ugyanannyit aludt mint máskor, csak átütemezve.

Gabó 7 hónapos koráig ébredt éjszakánként is 2 óránként, utána többet aludt.

Zádi 1 nappal a 7 hónapos hónapfordulója előtt mutatott egy majdnem emberi éjszakát, hiszen volt benne 3 órás alvás is szopi nélkül, de tegnap újra 2 órás periódusokat bírt csak.

Nem baj, mielőtt megnősülne biztosan leszokik a kétóránkénti szopiról.

Milyen rémes anya vagyok?!?!?!?!

Egyszer azért nyihogok, mert nem szopizik, máskor meg azért, mert igen.

Nekem tudjon jót tenni szegény gyerek...

Újabb pont az ombudsmannál...