Itthon vagyunk végre!

Hajnalban megérkeztünk, azt hittem alhatunk, de Zádi másként gondolta.

Igen, van valami romantika abban, hogy hajnali 4 és 5 között az egész ház alszik - újra,- kivéve Zádi és én...

Egész nap felváltva próbáltunk pihenni, babázni és kiélvezni, hogy együtt lehetünk.

Itt vannak az unokatesóim, a keresztszüleim nagymamámnál. Egyszerűen nagyon jó.

Zádi különösen élvezi a helyzetet, még a járóka is tetszik neki, csak a lába szorul be a rácsok közé, vagy a fejét üti meg néha.

Remélem, hamar stabilizálódik a térben és nem lesznek ilyen balesetek.

Erőteljes családlátogatásba kezdünk, kalandos lesz az itt töltött idő.