írni az "alvamászóról", a szopi testhelyzetekről és Gryllus Vilmos zenéjéről, amit Zádi kiválasztott.

A genetikailag kódolt érdeklődési körről, de most nem fogok.

Úgy tűnik picikénk megfázott. Nyűgös, szörtyög az orra, de (még) nem folyik. Délután tüsszögött és mintha köhögni is akart volna, de napok óta krákogó hangot adva próbálgatja a kommunikáció megjelenéseit, így ebben nem vagyok biztos. Láza nincs (egyelőre és remélem később sem lesz).

Tippem szerint az eddigi horror éjszakáink legrosszabbját fogjuk produkálni, mert sehogy sem jó...

Ígérem írok, ha túl leszünk rajta.