tegnap, de Zádi szépen eszegeti az alma-krumpli bébiételt. Na nem visszük túlzásba, de lassan mérhető az a kevéske, amit bele lehet tukmálni.

Eszi kanállal, majd az ujjamról nyalogatás következik. Ez nem túl jó módszer, de most az a cél, hogy más ízt is elfogadjon az anyatej ízén kívül, így a cél egyelőre szentesíti az eszközt.

Tényleg a barack pucolhatta ki a pocakját, mert az alma-krumpli semmi ilyen következménnyel nem járt.

Tegnap lejjebb kellett tenni a kiságya alját, mert annyira kapaszkodott felfelé, hogy félő volt, hogy kimászik/kiesik.

Milyen nagy is már az én picikém!

Ma hazaértek anyósomék a nagy családi találkozóról, ahova péntek délben mentek és ma este jöttek meg.

Zádi már majdnem elaludt (még szerettem volna, ha pihen fürdés előtt egy keveset), amikor megérkeztek a nagyszülők.

Hihetetlen volt látni, ahogy megörül nekik. Nagyokat kacagott, átkéretőzött hozzájuk, nem lehetett letenni - már nem is volt fáradt.

Épphogy fél éves és már számon tartja a családot!