Tegnap újra levágtuk Zádi haját. Megint nagyon hosszú lett már, kánikula is lesz még, jobb így.

Nagyon ügyesen tartotta a fejét, nem volt nyüszi, balhé.

Csini lett.

A férjem lefotózta a kicsit a keresztelő ruhájában, hogy megmaradjon, milyen csinos is volt.

Ezek a képek már jók lesznek.

Ma intézkedős, futkosós napunk volt.

Délután viszont kiteljesedett a picuri hancúrozása.

Két ütemet mászott. Tündéri, ahogy négykézláb áll, kicsit ring előre-hátra, de végül kiszaladnak alóla a végtagjai...

Nem, nem vagyok szadista, nem élvezem a kicsi szenvedését. Matracon van, nem a flaszteren koppan az orra.

Ha valaki/mi tetszik neki, már elég ügyesen halad a kiszemelt ember/tárgy felé. Mókás, ahogy emelgeti a popóját. Hosszabb távon ez azért még inkább kúszás, mint mászás.

Mostanra minden gond nélkül a szájába veszi a nagylábujját. (Tegnap éppen a sarkát akarta megrágni, de azt azért mégsem sikerült neki. Dühöngött is érte eleget ...)

Ma kitaláltunk egy új játékot. Lajhározásnak hívjuk.

Éppen fogta a lábait, amikor egy-egy kezembe vettem egy-egy kezét és lábát (nem tudom jobban elmagyarázni) és óvatosan megemeltem. Egy pillanatig tartottam, majd visszatettem a matracra. - Hangosan kacagott.

Újra megfogta a kezeivel a lábait, jelezve, hogy folytassuk. Elismételtük párszor, mindig kicsit hosszabban, a végén már hintázott is. Nagyon élvezte. Mikor abba akartam hagyni, megfogta az ujjamat és húzta fel magát, mutatva, hogy játszana még.

Apának is megmutattuk, de vele már ügyesebb volt, Zádi fogta apa ujját, apa Zádi lábát és így emelte föl picit. Nyilván nagyon óvatosan, nem magasra, matrac fölött, de a mi Kincsünk nagyon jól szórakozott.

ZÁDI TUD LAJHÁROZNI!!!