Éppen egy évvel ezelőtt, már tudtuk, hogy a 4 egészséges petesejtből 3 termékenyült meg. Még reménykedtem, hogy a 4. is mellettünk dönt, de végül nem így történt.

Tudtam, hogy "nem a veszteséget kell átéreznünk, hanem a reményt...". Szuggeráltam, hogy megtaláljam a jó oldalát.

Még szépen adagoltam a szurikat, addigra egészen megszoktam (meg lehet egyáltalán???).

Nagy terveim voltak a pocakosságot tekintve. Korán akartam feküdni, hogy majd a pici is ezt szokja meg... Na ja... Hát ez nem jött össze a 9 hónap alatt szerintem 3-szor sem... Bocsi Zádi...

Kaptárlakó blogján találtam ezt az idézetet:

"Isten nem a kitüntetéseidet, az okleveleidet és a diplomáidat, hanem a sebeidet fogja nézni."

(Elbert Hubbard)

Ja, még valami: a mai naptáridézet:

"Mindig segíts meggyógyítani mások törött szárnyait - nem tudhatod, hogy melyikük angyal."

Azt hiszem ez a no comment kategória...

Nem írtam még, pedig fontos, hogy kiderült, hogy hívják az új autónkat (a névválasztás okait nem taglalom). Tehát: BERCInek hívják. Azóta még ügyesebben megy, mióta nevet kapott.

Ma este megettem 5 szem kesudiót. Remélem Zádit nem bántja majd. Most kipróbáltam.

A kukoricától nem volt baja, az olajos magvakat eddig kerültem.

Holnap, ha minden jól megy, ellátogatunk Fonyódligetre a gyerektáborba.

Nagyon sok nyarat töltöttem ott. Szinte haza megyek...

Már várom. Nagyot sétálunk majd és reményeim szerint sok ismerőssel összefutunk.

Jóóóó lesz!!!