Nagyon meleg napunk volt.

Egész nap ki sem dugtuk az orrunkat a viszonylag hűvös házból, csak este 6 után "sétáltunk" keveset Zádival.

Ez úgy történt, hogy raliztunk - időnként porontyom csak úgy hajlandó a babakocsiban létezni, hogy fűben (értsd földkupacokon) tologatom. Az intenzív rázkódástól aztán elalszik. No, ma este is ez történt.

Annak, hogy raliztunk több praktikus oka is volt:

1: hiába vittem ki pokrócot, hogy arra telepszünk és mocoroghat kedvére, az első pillanatban megtámadott egy hangya, megcsípett, ami szerencsésen fel is dagadt szépen piros színben pompázva. Ennek Zádit nem akartam kitenni (panelliba picsog).

2: Zádikám a mai napon tökéletesre fejlesztette a (bocsi, de így hívják) féregmozgással kombinált kismalac/fóka üzemmódot.

Ez úgy néz ki, hogy első mozzanatként felpúpozza a popóját. Másodikban a lábacskáival (hol páros lábbal, hol váltott lábbal) eltolja magát előre. A fejét eközben nem emeli fel, innen a kismalac, nagyjából ő is úgy túrja a földet helyettesítő takarót. A kezei pedig a teste mellett hátul pihennek legtöbbször, innen a fókázás.

Egészen sokat tud így haladni. Jobb pillanataiban a fejét felemeli éppen a kellő pillanatban, így nincs (de tényleg nincs!!!) lehorzsolódva az orra, időnként pedig a kezeivel is koordinál, ez már emlékeztet valami kúszás/mászás féle haladásra.

Namármost: ahogyan ezt a nappaliban szépen begyakorolta, a babakocsiban egyetlen pillanat alatt bemutatta. Még jó, hogy a babakocsi vége (a fejénél) zárt, így nem lőtt ki belőle.

Azt nem meséltem még, hogy hanyatt fekve is nekilátott a helyváltoztatásnak.

Megtámasztja a sarkait, kinyomja magát, felemeli a popsiját, eltolja a felsőtestét. Köszi.

Ettől kezdve a babakocsiban sem maradhat egyetlen pillanatra sem úgy, hogy nem koncentrálok rá teljes figyelemmel, mert kiszáguld belőle. Vagy a másik megoldás, hogy bekötöm. De az nem vonz túlságosan egyikünket sem...

Így aztán (visszatérve a 2. pontra) jobbnak láttam ralival minél hamarabb elaltatni, hogy ne akarjon kiugrani a babakocsiból.

3: rengeteg a szúnyog (ezen a ralival sem segíthettem, de meg kellett jegyeznem a történet teljessége érdekében). A vérszívók elleni küzdelmemet úgy kell elképzelni, mint az osztrákok susztertáncát, aminek keretein belül a lábaikat megfelelő ütemben, megfelelő helyeken kitartóan csapkodják - olvasó nem röhög, hanem együtt érez!!!

Lehet, hogy lassanként ki kell tolnunk a fürdetési időt, hogy Zádi levegőzhessen kicsit hőguta veszély nélkül...

Nehéz manőver lesz, mert ha fél 8 körül még semmi jelét nem érzékeli annak, hogy pancsihoz készülődnénk, nyöszörögni kezd, mert attól fél, hogy elloptuk a fürdővizét - kleptomán szülők! Fujjjjjjj!

Most mennem kell, mert a meleg miatt sokszor felkel inni. Most van a sokszor egyik alkalma.