volt ez több szempontból is.

Először is, én igazán nem tudom mi történt az éjjel.

Emlékeim szerint hiába vártam, hogy felébredjen szopizni a fiatalúr. Kimenni zuhanyozni nem mertem, mert tuti, hogy azonnal felébredt volna, amint bevizezem magam (a fázásnál csak a vizesen fázást utálom jobban), így inkább lekucorodtam az ágyra, hogy addig is szundítok. Ha evett, utána pedig mehetek zuhanyozni.

Ez valamikor 11 felé lehetett.

Hajnali egykor arra ébredtem, hogy Zádi már alszik mellettem, minden jel arra utált, hogy evett is.

Tehát Drágám valamikor mellém tette, én félálomban (inkább teljesen alvás közben) megszoptattam és aludtam tovább.

Így 1 órakor visszatettem az ágyába Szuszogimat és mentem zuhanyozni - persze csak pár percet engedtem magamnak, mert nem tudtam, mikor is evett a kicsi végül, így nem lehettem biztos benne, hogy nem ébred-e fel közben (igen, pont ott tartottam, ahol korábban).

Gyors zuhany után lefeküdtem, és a következő emlékem fél6-kor volt, hogy újra szoptatok.

Hogy közötte mi történt, nem tudom.

1: Zádi szopizott és újfent átaludtam

2: több, mint 5 és fél órát aludt egyhuzamban.

Fél6-korbevettem a gyógyszeremet és visszabújtam. Úgy számoltam, hogy max. fél8-kor kelünk, mivel ha sokat bír két szopi között, utána óránként tölt (így fél7-kor kellett volna kelnem), ha pedig evett éjszaka, akkor 2 órát fog bírni, na ekkor keltem volna fél8-kor.

Legnagyobb megdöbbenésemre fél9-kor keltünk picikénk csilingelő hangjára, ami inkább volt a reggelüdvözlése, mintsem éhhalál küszöbéről rikkantás.

Így nem is adtam enni azonnal, hanem előbbre hoztuk a szervizt (pelenkázás, öltöztetés) és csak azután kapott enni (amikor már ő maga kérte). Így fél 10-kor evett legközelebb.

Reggel is harapdálós kedvében volt, de megküzdöttünk mégis.

Tényleg nem tudom mi volt ez. Lassan kezd többet bírni két kaja között???

Majd kiderül.

Mindenesetre nagyon ügyes volt egész nap.

Mi fontos vendéget vártunk (a lelkészünk jött hozzánk látogatóba Szivárványgyermek miatt, aki kijelentette, hogy szeretné, ha Zádival együtt őt is megkeresztelnék.

Ezt pedig nem csak nekünk mondta, hanem a lelkésznek is múlt vasárnap. Akkor egyeztünk meg, hogy eljön hozzánk beszélgetni.

Szivárványgyermek a fejlesztő pedagógusok segítségével hétköznapi társas szituációkat is gyakorol, így a vendégvárást is.

Ezek alapján, délelőtt muffint sütöttünk a vendégnek, majd szépen megterítettünk uzsonnához, majd fogadtuk a vendégünket. Nagyon ügyes volt.

Zoli, a lelkészünk meg is érkezett, családilag jót beszélgettünk. Egyeztettünk egy holnapi templom bejárást, hogy Szivárványgyermek is "otthonosan" érezze majd magát - minél kevesebb ismeretlen tényező legyen majd a keresztelőn. Számára ez létfontosságú.

Így aztán holnap nem csak Ő jön velünk Istentiszteletre, hanem a szülei is (végre megengedte nekik, eddig ugyanis kizárólag velünk közös programnak nyilvánította és Nyúl hiába kérte, hogy hadd jöhessen ő is velünk, a fia nem engedte).

Zádi jól bírta a nagy készülődést, szépen játszott, aludt, nézelődött.

Koraeste még a nagyon várt produktummal is megörvendeztetett minket (a számláló megint egy hétnél tartott, ma estére volt beígérve a besegítés).

Zolit visszavittem a városba, majd fürdettünk, összebújós szopit rendeztünk és annak rendje és módja szerint sétálgatni kezdtem vele (valamelyikünk mindig sétálva altatja Zádit. Kb. fél 10 körül szokott mélyen elaludni úgy, hogy le is lehet tenni).

Ma este viszont valahogy feszengett a karomban.

Gondoltam egy merészet és letettem az ágyába, ahol hason fekve még nézelődött egy keveset és elkezdte altatni magát (értsd: dünnyögött).

9 órára szépen elaludt egyedül a saját ágyában!!!

Ennek most nagyon örülök, mert elérte a 6 kg-t. Szívesen cipelgetem, altatom, hiszen a világ egyik legjobb dolga, amikor rajtam lapul és érzem, ahogy szuszog, de ésszel él az ember, tudom, hogy nem fogom örökké bírni a rázogatós altatást.

Most mindenesetre igazán büszke vagyok.

Azt hiszem tényleg sikeres napot zártunk.

Köszönöm az ötleteket a hozzászólásokból.

Borostyán láncon már gondolkoztunk, majd meglátjuk.

Az általatok említett szernek utána fogok nézni, a mellbimbó védőtől idegenkedek, hiszen mégiscsak műanyagot rágcsálna, amit nagyon nem szeret.

Cumizni sem hajlandó, a cumisüvegből a köménymagos teát is nehezen fogadja el.

Zádi nem műanyag párti.

De ha akkora lesz a gáz, lehet, hogy nem lesz más választásunk.

Egyelőre viszont szerencsére még nincs gond.

Néha megkönnyezem a szoptatást, de még hős vagyok.