Sok szeretettel küldöm ezt a videót, mert ma reggel hasonlóban volt részünk.
Na jó. Nem ilyen hosszan és nem ülve volt a kislegény, de azért nem is borul (még) ekkorákat, ráadásul több a haja is - na jó, talán az nem, mégis a lényeg: végre hangosan kacagott!
Ez volt az a csoda, amiben Gabóval sajnos nem volt részünk.
Mégis hiszem, hogy most Zádival Ő is átéli ezt a felszabadító önfeledt nevetést.
Mennyire eltörpült a boldogság, hogy reggel egyben 3,5 órát aludt két szopi között és én is pihenhettem a kacagáshoz képest!!!
Megjöttek a keresztszüleim is Mamikámmal, szóval nagy családi gyülekezés folyik.
Mi tagadás, jó nekünk!
(Zádi viszont még mindig kakafukar. Ma megkapta a 3-as számú kúpot. Lassan jönnek az egyéb praktikák!)