napunk volt.
Reggel felhívtam kincsnek számító gyermekorvosunkat, aki már a telefonban nagyon megnyugtató volt. Holnap megyünk is hozzá.
Természetesen pont akkor vettem észre Zádi szájpenészét, amikor már letettem a telefont, így nem tudtam rákérdezni.
Boraxozunk és remélem hamar elmúlik, mert már nekem fáj a szopi tőle.
Délután látogatni mentünk a kórházba és még elmentünk sok-sok gyógyszertárba receptekkel, csak az a baj, hogy nagyon elfáradtunk. Koppan le a szemem minden második betű lenyomásánál.
Majd írok...
Igyekszem eleget tenni a kéréseknek.
De előbb aludnom kell.
"Amikor azért aggódsz, akit szeretsz, akkorgondolataidat, imáidat és kivánságaidat az angyalának küldd. Szeresd a távolból. Majd menj utadra azzal a tudattal, hogy jó kezekben van."
