Reggel a szülésznőnknél kezdtük a napot, majd "ügyeket intézni" indulunk.

Először kettesben, babakocsival.

Elindultunk, de nem sokkal később Zádorom sírni kezdett.

Azt hittem, talán kevés volt az előző körös szopi, így befutottunk a munkahelyemre, hátha a kolléganőm kinyit nekünk egy irodát, ahol kajcsizhat ez a Fiatalember.

Ahogy beértünk, megkaptuk az irodát, ahol Gyermekem tudatosította, hogy toll a fülembe, Ő nem éhes, csak az ölelés hiányzott neki.

Amikor kijöttünk az irodából, láss csodát, hirtelen mindenki ott termett.

Kolléganőm felhívta a többieket, hogy ott vagyunk és jöttek ismerkedni.

Életkém nagyon édesen viselkedett. Először csak fél szemmel nézett szét, majd kinyitotta gomb szemeit teljesen és felmérte a terepet.

Végül még pár mosolyt is "szétszórt" az egybegyűlteknek.

Begyűjtöttük a jókívánságokat, a dicséreteket, majd jókedvűen álltunk tovább.

Még az ügyeinket is sikerült többé - kevésbé elintéznünk.

Zádi kapott új ruhácskát - na nem mintha szüksége lenne rá, csak nem bírtuk ott hagyni.