Nem aludtunk semmit az előző éjszaka.

Ha azt írom, hogy semmit, azt kéretik teljesen komolyan venni.

Sikítozott, sírt, fájt a pocakja nagyon. Szopizott, harapott kínlódott szegénykém.

Hajnali 5-kor jött a megkönnyebbülés, de vesztemre éppen ülve szoptattam, amibe sikeresen belealudt, majd 2 órán keresztül meg sem mertem mozdulni, nehogy én ébresszem fel Drágámat.

Nos, azt nem ecsetelem, hogy a hátamnak, gátamnak milyen érzés volt égy átvirrasztott éjszaka után további ücsörgésben zsibbadó kezekkel tartani a Kisembert, de elmúlt ez is...

Ezután feltételeztem, hogy majd jól felcseréli a nappalt az éjszakával, mert kimerült lesz, de nem ez történt. Délelőtt a "szokott" időben (8lehet ilyet írni egy 8 napos babáról???) szépen kinyitotta a szemét szopi után és nézelődött, ahogy napok óta teszi. Látszik, hogy ismerkedik a Világgal.

A nap további része szinte eseménytelenül telt el. Minden rendben zajlott.

A megbeszéltek alapján délelőtt vártuk a védőnőt (nem jött) délután vártuk a védőnőt (nem jött), pontosan megérkezett a Sztárgyerekorvosunk, elbűvölte a Nagymamát is...

Végigvettük a kórházi zárójelentést, megbeszéltük a recepteket, a varázsszerek kiutalásának okát és adagolását, majd kibontottam az én Drágámat.

Persze Murphy megint főbérlőként tekint ránk.

Mikor lenne édes gyermekem hátközépig átütően kakis életében először ébredés után, ha nem a Doktor bácsi első látogatásakor?!?!

Nem baj, ha követi a családi hagyományokat, akkor Bátyókája nyomdokain járva le is fogja még pisilni, majd az asszisztensnő tenyerébe is pottyant egy "szeretet csomagot"...

Doki bácsi megvizsgálta, elégedett volt vele, csak éppen azt nem hitte el, hogy tényleg 2,5 órája evett előtte az Ifiúr, mert még akkor is domborodott a pocakja.

Meg is válaszolta az előző éjszakai sírásokat: túleszi magát a Picúr.

Pontosan a "zabál" kifejezést emlegette vigyorogva Doktorunk.

Megnyugtatott, hogy be fog állni, meg arról is, hogy a hízással úgy tűnik nem lesz baj.

Meg akartam mutatni a bőrén egy piros foltot, de mire kibontottam, eltűnt.

Nos, legyen így minden egészségügyileg kérdéses, problémás ügyünkkel!!!

Beszéltünk az oltásokról is, mindent tisztázunk majd idejében.

Legnagyobb dicséretként pedig fiacskám megkapta a megtisztelő "átlaggyerek" megnevezést, amely azt takarja, hogy NEM LESZ SEMMI BAJ!!!

Távozása után még vártunk egy ideig a védőnőre, de nem sikerült ide találnia.

Ha engedem kibújni a gonoszat magamból, azt hiszem, holnap "ránk tör" majd.

Mindegy, mindegy, legyen ez a legnagyobb gondunk!!!

Szeretnék majd írni a névválasztásról is a szülés mellett, mert többször megkaptuk, hogy nehezen megjegyezhető, sőt egyszer valaki lezebulonozta már.

De ez a történet - illetve ezek - nem ma kerülnek sorra.

Pánikszerű lefekvést fogok csapni, hátha ma alhatok kicsit.