Reggel jó korán értem be a kórházba NST-re. Gyors sorszámhúzás, regisztráció, majd mehettem is vérnyomásmérésre, mintaadásra. Kiültem a váróterembe, megittam az Aprónak előre beígért híg feketeteát és vártam a szívhang vizsgálatot.

5. voltam.

Drágám most nem tudott velünk jönni, mert éppen kezelése volt, így kettesben voltunk Minikémmel.

Kialkudoztuk az asszisztens nőnél, hogy hadd feküdjek az oldalamra, mert hanyatt nem kapok levegőt. Rendes volt, mert megengedte.

Felcsatolta a gépet, majd ment a dolgára. Mi szuszogtunk, várakoztunk, szívhangot hallgattunk... és... majdnem elaludtunk.

Na, akkor rájöttem, ha én elbóbiskolok, Apró is elalszik. Értékelhetetlen lesz a vizsgálat. Így aztán felkeltem agyilag és elkezdtem koncentrálni, hogy mozogjon az én Drágám. Azt ismételgettem gondolatban, hogy mocorogjon ügyesen...

Olyan okos volt, hogy hallgatott rám és szépen elkezdte felmérni a terepet. Előbb a hátsóját pakolgatta, majd kikémlelte, hol van a gép, megpróbálta lerugdalni, de mivel nem sikerült, így elmászott alóla.

Akkor nekiálltunk fogócskázni. Ő menekült, én pedig megpróbáltam a gépet úgy irányítani, hogy érzékelje Őfenségét...

Szóval jót mulattunk nagyon. Végül az asszisztensnő visszajött és azt mondta, megfelelő a vizsgálat, így nem kell megismételni.

Kedvesdoktor is megérkezett aránylag hamar. Megvizsgált és azt mondta, hogy jövő héten csütörtökön (4-e!!!) még lehet, hogy találkozunk NST-n.

Amúgy haladunk előre szépen lassan, megint tágult az út Apró előtt egy keveset.

Mondtam neki, hogy én ezzel tökéletesen meg vagyok elégedve, hiszen nem az utolsó pillanatban a szülőszobán szeretném produkálni az "ajtónyitást", mint a múltkor. Ebben meg is egyeztünk.

Kérdeztem, hogy alá kell-e valamit írnunk, hogy apás szülésünk lehessen, mert a folyosóra az van kiírva.

Azt mondta, nem kell aláírni semmit.

Tudakozódtam, hogy akkor mi kell hozzá. Kedvesdoki csak annyit válaszolt, hát, "APA kell hozzá".

Mondtam, hogy ezzel nem lesz gond, majd elköszöntünk egymástól.

A kórház után beugrottam az ügyvédhez a nyilatkozatainkkal - ez még mindig a kocsilerobbanós rosszhelyretolós, megbüntetős ügy.

Tényleg! Mennyi minden történt máris ebben az évben! És mennyit kihagytam volna!!!

Délután volt jelenésem a pajzsmirigy dokimnál.

Megegyeztünk, hogy Apró születése után azonnal csökkentem a hormonbevitelt, mert a tejben kiválasztódik és átmegy Apróhoz, nála pedig túlműködéses tünetek jelenhetnek meg, ha nem vagyunk résen.

Jól kibeszéltük a vérvételes hercehurcát. Azt mondta, utánanéz ennek, mert ez így nagyon nem jó...

Nos, a gyógyszeradagoláson, a kontroll időpontján átrágtuk magunkat, begyűjtöttem a jókívánságokat és jókedvvel jöttem haza. Itthon Anyósom csodálatos gombapaprikása várt minket, így jól bekajáltunk.

Most pedig jóllakottan (azóta már kétszer repetáztam) de igen álmosan pötyögök itt a gépnél, amit most izibe' fel is függesztek.

Hú de lefekszem aludni!!!

Majdnem elfelejtettem megemlíteni a tévedésemet.

Hormondoki felvilágosított, hogy a pajzsmirigynek semmi köze a rókakergetéshez. Nem függ össze.

Így, ha megadatik, hogy még legyen babánk, nem kötelező, hogy végig vendégül lássam VUK-ot.

Halleluja!!!