Kezdem azzal, hogy pár napja (ha jól emlékszem csütörtöktől) volt okunk az aggodalomra. Nem Apró miatt, egyéb - itt megnevezni nem kívánt - dolgok miatt.

Nem, nem múlt el. Egyelőre nem is fog. Majd egyszer. Talán.

Annyit meg lehet jegyezni a dologról, hogy a bürokrácia és az állam (politika mentesen megjegyezve is) igen megnehezíti az ember életét.

Na, mindegy. Nem picsogunk.

Furcsa volt, a kezdeti lelkesedés után, hogy Szivárványgyermek tegnap közölte, ő bizony nem akar ma Istentiszteletre jönni velünk. Mondtuk neki, hogy nem baj, ez nem kötelező.

Így ma reggel - kettesben/hármasban/négyesben - Párommal Apróval és Anygalgyermekünkkel szűk családi körben mentünk. Az autóban ülve (kivételesen nem voltunk késésben miattam) még nézelődtünk kicsit, mielőtt kiszálltunk.

Láttuk az ismerős arcokat, akik ugyanoda igyekeztek, mint mi. Idős házaspár közeledett felénk, amikor Drágám megkérdezte, vajon mi megöregszünk-e.

Félig viccesen válaszoltam, hogy: hát ajánlom!!!

Megegyeztünk, hogy szeretnénk látni a gyermekünket/gyermekeinket felnőni.

Ezzel a témát le is zártuk.

Ahogy az imaházba beléptünk, akkor láttuk, hogy nem Zoli tartja az Istentiszteletet, hanem az édesanyja.

Egészen máshogy zajlott (mármint a hagyományos keretek között máshogy), mint ahogy Zolinál megszoktuk - valahol mélyen megfordult a fejemben, hogy Szivárványgyermek érezhette, hogy most más lesz????

Mindegy, nem fogok belemagyarázni semmit.

Szóval - már többször előfordult ilyen - ma megint azt éreztük, hogy az ige nekünk szól.

Tudom, mindenkinek le kell vonnia a tanulságot a prédikációból, magára kell vonatkoztatnia, meg kell értenie, mi volt az üzenet, de ezen ma nem igazán kellett elgondolkoznunk.

Bemásolom ide az igeszakaszt. Mert csak.

Döbbenet!

Nem is kérdez az ember és a választ megkapja.

Alapige:Lk 12, 22-30

"Tanítványaihoz pedig így szólt: "Ezért mondom nektek, ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre."

Más:

Tegnap este hamar lepihentünk, mert igencsak fáradtak voltunk.

Néztük még egy kicsit a tv-t összebújva, amikor egyszer csak megszorítottam Drágám karját... - Megszólalni nem tudtam hirtelen.

Kicsi szünet, aztán újra.

Szegény Párom riadtan nézett rám és szólongatott, hogy mondjak már valamit.

(Ha belegondolok, hogy egész nap robotolt - 2 disznót levágtak tegnap megint, és nem tudta, hogy az éjszakát a szülőszobán töltjük-e, hát, nem csodálom a riadalmát.)

Amikor meg tudtam szólalni, azt mondtam, nem tudom, mi van. Várjunk.

De több nem jött.

Ma volt 3 összehúzódás, de nem járt fájdalommal.

Gabóval ilyen nem volt, hiszen előbb folyt a magzatvizem, mint bármiféle méhtevékenység elindult volna. A jóslók pedig akkor tisztán összehúzódások voltak, nem fájtak.

Bezzeg a tegnapi!

Na nem horrorizálok, mert ez még sehol nem volt a valódi "bulihoz" képest, de azért eléggé felkészületlenül ért (36 betöltött héttel... hülye-e vagyok-e).

Na mindegy. Apróca készülődik. Ezt még elhúzhatja akár hetekig is, tudom.

Ráadásul, ha elAprózza a "nyitányt", akkor talán a valódi érkezés nem fog újra 17 órán át húzódni.

Na a tegnap este is elmúlt.

Mondjuk arról meggyőződtem az éjszaka, hogy Kicsi Fiam kedvenc meséje valószínűleg a VUK lesz. HA még éjjel is ezen témázik...

Ma pedig az ágyneműk mosása volt soron.

Jó megint kézbe venni a pici lepedőket, takarókat.