Nagyon vártuk már a barátainkat, hogy megérkezzenek hozzánk majdnem 3 hónapos babájukkal.

Az volt a terv, hogy szép kis fotók készülnek a Hercegnőről. Rengeteget készülődtünk, hogy a lehető legjobb körülményeket biztosítsuk a "munkához".

Amikor megérkeztek, Drágám nagyon boldogan hozta be a házba a babahordozót, a Kiscsaj pedig vidáman ébredt az út után.

Jó pár fénykép el is készült, nagyon aranyos rajtuk.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal (szopi, pelus csere, alvás, átöltözés, vidítgatás) kb. 4 óráig folyt a "munka". Azért nevezem így a fotózást, mert végül igen elfáradt a baba. Hát igen, nem könnyű a topmodellek élete!!!

De valami csoda volt, hogy itt voltak.

Ráadásul a Kicsi lány éppen az én karjaimban aludt el. Hihetetlen jó élmény volt.

Újra babát ölelni. Érezni, ahogy szuszog...

Apró is kíváncsi volt, ki van a kezemben. Óvatosan "tapogatózott". Mondtam is a babának, ha valaki hátba rúgja, az nem én vagyok és bocsi...

Szóval összességében nagyon jó napunk volt.

De holnap már indulunk is haza.

Olyan telhetetlen vagyok. 25-e óta itt vagyunk, élvezzük Mamikám kényeztetését és méééééég akarok!

Bár otthon Kisnyúl vár minket, jó lesz találkozni vele.

Végülis igazán mindegy. Ha menni kell, hát menni kell.

Boldogság lesz újra találkozni.