Az előző évet végiggondolva meg kell állapítanom, hogy szép kis "koktélt" kaptunk örömből, bánatból, nehéz feladatokból, hihetetlen csodákból.

Drága Férjem lediplomázott, nagyon büszke voltam rá. :)

Majdnem egy évvel Gabó "átköltözése" után kiderült mi okozta a bajt...

Mindez egy kitartó Nyomozóorvosnak köszönhető, aki maga is négy gyermek édesapja és nem adta fel. Hiába a nyomás, hogy ne kérjen már több költséges vizsgálatot...

Végül megmondta az "ítéletet".

Kiderült, hogy pocakon belül nem kimutatható a baj, így úgy tudtuk, hogy nem lehet többé gyermekünk.

Nyomozónk tovább kutatott és megtalálta a Genetikus doktornőt, aki eljuttatott minket a Varázslódoktorhoz.

A megoldás a LOMBIK lett.

Nem is reméltem, hogy még ebben az évben beköltözhet(nek) Apró(k).

De mégis így lett!!!

Két kicsi pontocska bérelte ki a pocakom, nagyon boldogok voltunk.

Drágám arcán végre azt a boldogságot láttam, amit Gabó születésekor utoljára...

Hat hét múlva egyik pontocskánk úgy döntött, hogy mégsem érkezik meg hozzánk az utazás végén, inkább több esélyt ad a tesójának a biztonságos pocaklétre.

Elbúcsúztunk hát Tőle is...

Azóta vizsgálatok követik egymást, készülgetünk Apró fogadására, de ez egyelőre inkább lelki felkészülést jelent, mintsem fizikait.

Bár, a ruhácskája, amiben a kórházból hazajön majd velünk már megvan!!!

A tizenkettedik heti UH-on Kedvesdoki már megmondta, hogy Apró FIÚ, de a magam részéről nem hittem neki, pedig Ő nem szokott tévedni... Később minden UH-on újra és újra megerősítette, lassan én is elhittem.

Na igen, a 4D-s UH-on meg is néztük... Ezután kételkedjen valaki!!!

December 27-én este megérkezett Legifjabb Nyuszi, akiről kiderült, hogy legnagyobb sejtésünk szerint Kiscsaj. Egészséges, mosolygós zabagép (hú, lehet ilyet írni egy hölgyre???) és ma haza is mehettek a kórházból. Nagyapja szerint ezt pont így kell csinálni. Karácsonyt és Szilvesztert is otthon, családi körben tölteni!!!

A tesók nagy örömmel fogadták, leellenőrizték, hogy valóban lány.

Mi pedig hazajöttünk a biztonságos kis fészkünkbe Drága Nagymamámhoz, aki azóta is csak sürög-forog nekünk, hogy finomabbnál finomabb ételekkel kényeztessen minket.

A kutyák frászt kapnak a durrogásoktól , mi pedig itt a jó melegben vacsi után kártyázni készülünk.

Szeretném, ha mindenkinek úgy teljesülne a kívánsága az ÚJ ÉVBEN, ahogy nekem a 2009 első perceiben kimondott szavaim.

Köszönöm Istenem Aprót, a reményt, hogy újra család lehetünk.

Angyalgyermekünk óvó szemei rajtunk nyugszanak, érezzük.

A legfontosabb kívánságaim NEKTEK és magunknak is:

- EGÉSZSÉG

- SZERETET

- CSALÁDI BÉKE

- FIGYELEM (Hogy számítsunk azoknak, akik nekünk számítanak...)

- BIZTONSÁG (Anyagi értelemben annyit, hogy ne kelljen félni a holnaptól... Az anyagi gazdagság nem a legfontosabb!)

- SZERENCSÉT (Az sosem árt...)

- HITET (Azért a legvégén, mert mindenkinek mást jelent. Szeretném, ha nem csalódna senki abban, amiben - vagy AKIBEN - hisz.)

LEGYEN BOLDOG AZ ÚJ ÉV!!!

"Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak."

(Mt 7:8)

de erre nem vagyok befolyással.

Délelőtt megnéztem egy karácsonyi tudósítást azokról, akik az ünnepek alatt is dolgoznak.

Persze a mentőkről is szó volt.

Mit szépítsem? Kiborultam.

Máig kísért az a nap.

Nem bírom látni és hallani a szirénázó mentőket.

Ez mondjuk vezetés közben veszélyes.

Mára megtanultam kezelni a helyzetet - legalábbis a közlekedésit.

Lehúzódom, megvárom, amíg elmúlik...

Ma viszont váratlanul ért, nem voltam felkészülve rá.

Tudom, hogy a hormonok is besegítenek, hogy azonnal sírva fakadjak, de azért nehéz na.

Szépen lassan fogynak a fel-felvillanó emlékek.

Délelőtt még másra sem tudtam gondolni, mostanra mondjuk minden harmadik emlékkép idézi "csak".

Majd jobb lesz.

Mert kell.

Szivárványgyermek
Szintén netes kép.
De jó lenne Róla is készíteni egy hasonlót...

előre megmondta - teljes bizonyossággal-, hogy hugicája fog születni.

Amikor rákérdeztünk, hogy honnan tudja, először is olyan képet vágott, mintha evidenciáról faggatnánk, majd azt mondta:

"hosszú a haja"!

Ja, bocsi!

Ezek után már tényleg nem azon filóztunk, hogy lány lesz-e a baba, vagy fiú, hanem, hogy tényleg hosszú haja lesz-e.

Nos, a válasz: IGEN!

A Nyuszilánykának hosszú haja van...

Nem, nem fogom elemezgetni ezt a dolgot, csak megjegyeztem, hogy legyen nyoma.

Mert bennünk nyomot hagyott a dolog.

Más:

Aprócska megkapta az első saját (nem örökölt) rugdalózóját.

Úgy terveztük, hogy mindenképpen új, kifejezetten NEKI vásárolt kisruhában visszük majd haza a kórházból.

Amikor ideértünk Dédikéhez, meg is fordult a fejünkben, hogy ITT vesszük meg neki. Innen is emlékezetes lesz a számunkra.

Ma délelőtt aztán elmentünk a helyi bababoltba és nézelődtünk.

Ééééés: Dédikéjétől megkapta az első saját ruháját!!!

Kék.

Nagyon szép.

56-os, mert kisebbet itt nem árulnak.

Szerintem nagyon csini lesz benne.

Igyekszem legyőzni a félelmeket és pozitívan gondolkozni.

36 hetesen a Gyermekorvost is felkeresem...

Majd...

Netről töltött 30 hetes baba!

"A kismama:

A következő tíz hét alatt a baba hetente körülbelül 200g-ot fog hízni a kismama ennek majd a dupláját. Mostantól fogva elnehezedik, lelassul. Néha úgy érzi, mintha belső szervei összenyomódnának, kifelé préselődnének megnőtt méhe miatt.

A baba:

Összegömbölyödve, felhúzott térddel, keresztbe tett kézzel-lábbal helyezkedik el, állát mellkasán nyugtatva. Mostantól kevesebbet mozog, inkább nyugalomban van és ha még nem tette volna meg, két héten belül biztosan lefelé fordul. A legtöbb baba úgynevezett fejfekvéses, ami azt jelenti, hogy szülés közben először a feje fog kibújni. Az újszülöttek 4%-a azonban farfekvéses: őket az orvos az utolsó hetekben még megpróbálja megfordítani."

(Nina Grunfeld: Terhesség hétről hétre)

Mostanában nem álltam mérlegre, kb. két hete néztem utoljára. Akkor 3,5 kg-nál tartottam a gyarapodásban.

A belső szervek összenyomódásának gyakorlata nálunk igencsak ismétlődő jelenség. Magyarul: ha eszem valamit, a gyomromnak nagyobb hely kell(ene), de ezt Apró inkább magáénak érzi, így rendesen megdolgozza az előbb említett területet.

Konkrétan zúúúúz, ahogy bír!

Arról, hogy is helyezkedik el, nem feltétlenül tudok mesélni, mert a nyugi, na az nem jellemző rá. Aprónak senki sem szólt, hogy a 30. héttől már kevesebbet kell mocorognia.

Mondjuk a mai mocorgáshoz mindenképpen hozzásegített, hogy meglátogattuk a debreceni barátainkat, és az ő két és fél hónapos babájukat.

Gyönyörű hercegnő, mosolygós édes Picúr.

Amikor éhes lett, azért kieresztette a hangját, amit Apró megfelelő tombolással díjazott.

Szóval csodás, mozgalmas napunk volt.

Ráadásul gondoskodtunk Apró keresztszüleinek 66,666666666666%-ról.

Ez hosszabb magyarázatra szorul(na) de ettől most eltekintek.

Mindenkinek csodás hetet kívánok!