26 hetes

"A kismama:

Meglévő többletenergiáját fordítsa arra, hogy előkészületeket tesz a baba megérkezésére. Elfoglaltnak érzi magát, de higgye el, hogy később még elfoglaltabb lesz! Jó, ha megszervezi a dolgait: vezessen listát otthoni teendőiről, valamint a ruha- és egyéb vásárlásokról!

Még most se késő elkezdenie úszni járni, vagy menjen el naponta sétálni, tornásszon rendszeresen!

A baba:

Most fejlődik ki a hörgők ágazatos rendszere, de a tüdő teljes egészében csak a születés időpontjára lesz érett. A test-fej arány most már egészen jó. Az egész testre kezd zsírpárna lerakódni."

(Nina Grunfeld: Terhesség hétről hétre)

Nos, többletenergiáról most nem beszélhetünk. Kicsit fáradékonyabb lettem mostanában.

Babaruha vásárlás terén kusza állapotok uralkodnak, mert konkrétan Aprónak még semmit sem vettünk.

Jó tudom, Gabó ruhái megvannak, így nem is a szükség vezérel majd minket (arról, hogy ráadjuk-e, ha igen miért, ha nem miért és hogyan oldjuk meg most NEM írok, mert hosszú és fájdalmas történet).

De Apró számára a talplenyomat készítő készleten kívül még nem vettünk semmit.

Tervek vannak, de egyelőre nem merek vásárolni neki...

Majd...

A gyermekorvoshoz is csak MAJD megyek bejelentkezni. Még nem kerestem meg.

Tornázni nem járok. Az egyik indok a lustaság, a másik, hogy mire engedélyt kaptam, már járványveszély volt, majd megkaptam az oltást, de két hét, mire hat és addig Istentiszteletre sem mehetünk, így együtt lihegni nem fogok zárt téren tömeggel.

Szóval marad az itthoni teszem-veszem.

Varrogatok is megint. (Kézzel!!!) Ezt régen nagyon szerettem, de Gabó mellett a kórházban varrtam sokat, míg Ő aludt, így az átköltözése után félretettem és csak most vettem elő újra tegnap...

Évek óta bemegyünk a városba, hogy jelen legyünk az Adventi fények bekapcsolásakor.

Nagyon szeretjük ezt az alkalmat.

Kicsit ünneplőbe öltözünk.

Ma is kimentünk, Apósom, Anyósom - Nyúlék is, csak nem találkoztunk - és én.

Drágám sajnos dolgozott, így Ő csak a végére ért oda.

Fontos nekem ez az összejövetel.

Többet jelent, mint el tudnám mesélni.

Érdekes módon éppen ma kaptam egy levelet, melyben éppen erről ír valaki, hogy eszébe jutunk róla.

Mi, Gabóval...

A levél fontos, fájdalmas dolgokat hozott fel.

De majd teszünk róla.

Mert ezeket a dolgokat meg kell oldani.

Van egy tervem is.

Nem tudom, hogy meg fogom-e valósítani. Tényleg nem.

Segíteni szeretnék valakinek, aki lehet, hogy ebből nem is kérne.

De az én lelkem meg akkor nyugodt, ha legalább megpróbálom.

Most erről nem írok többet, majd ha kiforrta magát a dolog, visszatérek rá, ígérem.

Együtt

A szakdolgozat leadásának sürgető határideje miatt a házassági évfordulós kiruccanásunkat határozatlan időre elnapoltuk.

Tegnap, ahogy a hátra lévő 101 napról beszéltünk, akkor jutott Drágám eszébe, mi lenne, ha a 100-at együtt ünnepelnénk meg az évfordulóval?!?!?

Így ma este ezt meg is tettük.

Szépen felöltöztünk, elmentünk egyet vacsorázni, majd sétáltunk egyet a még éppen ki nem világított Sétáló utcán. (Holnap lesz a díszkivilágítás ünnepélyes felkapcsolása - ha minden igaz és elmegyek megnézni, szegény Párom dolgozni fog, így Anyósomékkal megyek, ha meg tudom őket győzni.)

Ha nem, akkor kettesben Apróval...

Érdemes felidézni egy több éves hagyományt is.

Az első közös Adventkor, amit Kedvesemmel együtt töltöttünk (ennek már 8 éve), Nyúl is kedvet kapott, hogy együtt készítsük el az adventi koszorút.

Azóta pedig ez hagyománnyá vált. Ugyanúgy, mint az, hogy természetesen ezt az utolsó pillanatban tesszük.

Mondjuk idén még jobban össze is szedtük magunkat mint korábban, mert nem az első gyertya meggyújtásának napján, hanem MÁR egy nappal korábban elkészültünk velük. :)

...

Cukorügyben pedig az előrelépés:

ha őszinte akarok lenni, be kell valljam, hogy kicsit féltem tőle, hogy az elmúlt hetek üzemi mennyiségben elfogyasztott csokiadagja után magasabb lesz a vércukorszintem.

Ehhez képest az éhgyomri mérésem (tesztcsíkkal) 4,6 lett, ami tökéletes.

Tegnap este a szomszéd (jó sok ház van közöttünk) áthozta a kórházból kapott levelemet - mert hozzájuk dobta be a postás - melyben a vizsgálat eredménye volt.

Igazolták, hogy az éhgyomri mérés valóban 4,6 volt és a terhelés után pedig 4,3...

Ez nem gyakori, maradjunk ennyiben.

Kíváncsi vagyok, mit fog szólni a doki.

Gabóval hasonló eredményt mértek, az akkori orvosom elképedt és azt javasolta, hogy nassoljak és legyen nálam mindig cukorka, vagy csoki, ha leesne a vércukor szintem, tudjam korrigálni.

Majd azt is megjegyezte, hogy ritka, hogy ilyet kell mondjon a kismamáknak.

Szóval ezek az új hírek, én meg gyorsan lefekszem, mert kiesek a saját számon annyit ásítozom.

Jó éjt!

100 nap!

Holnaptól kétjegyű a számlálónk.

Izgalmas!!!

Tegnap édes gyermekem teljesen rám hozta a fráááászt.

Jöttem-mentem pakoltam, rendezkedtem, majd mikor a Kedvesem hazaért kidőltem.

Aludtam másfél órát, amikor pedig felkeltem, vacsoráztunk, teáztam és játszottunk egy jó nagy kártyapartit.

Ez eddig csudajó volt, csakhogy Apró mindeközben meg sem mozdult.

Attól kezdve, hogy felébredtem egyáltalán nem éreztem.

Az elején azt mondtam, csak pihen.

Aztán, hogy jóóól bealudt.

Utána reméltem, hogy a forró tea felébreszti, de nem történt meg.

Akkor már komolyan kezdtem aggódni. Ugye nem történt semmi baj????

Figyelni kezdtem, illetve dehogy kezdtem, már régen lestem.

Semmi.

Konkrét pánik.

Mindenki nyugtatott, hogy ne aggódjak már ennyit, de lelki szemeim előtt mindenféle csúnyaság megjelent.

Hanyatt feküdtem, koncentráltam, hátha megérzi, hogy anyukája mennyire szeretné végre érezni, hogy mocorog.

És akkor... megkönyörült rajtam. Jóóól belém rúgott. :)

Édesem!

Tudom, hogy butaság volt ennyire ráaggódnom a dologra, de nem tudtam megakadályozni.

...

101-mint a kiskutya!!!

Ennyi napot mutat a számlálónk.

101 nap van még hátra, ha minden igaz.

Ruhahegy, ha nem is ilyen szépen színek szerint rendezve

Mert mindennek oka és következménye van.

Ha ruhákat hordunk, mosni kell.

Ha mosok, a tiszta ruhák várják, hogy a helyükre kerüljenek.

Ha szakdolgozok, ezek elmaradnak, felgyűlnek, hegyet alkotnak és átláthatatlannak bizonyulnak.

Ha végre magamhoz térek a zombi állapotból, rá tudom venni magam, hogy elpakoljak.

Ez történt ma.

Végre elfogyott a ruhahegy!!!

Az adósságom pedig:

25. hét - mert 3 napja be is töltöttük:

"A kismama:

Sok nő számára ez terhessége legkiegyensúlyozottabb időszaka. A fokozott vérkeringéstől rózsás arca majd kicsattan. Boldog, elégedett. Ha Ön nem lenne az, beszélgessen erről partnerével, a barátaival vagy az orvossal.

Lehetnek kisebb panaszai is, mint például hátfájás, görcsök és gyakori vizelési inger. Szíve és tüdeje a szokásosnál 50%-kal többet dolgozik. Sokat izzad, mivel teste folyadéktartalma megnőtt.

A baba:

Csontjainak belseje is keményedik. Mostantól fogva lassan, de egyenletesen növekszik, teste egy kicsit gyorsabban, hogy behozza a fej arányát. Hízik is, szeme már kisebb üreg az arcában. A hét alatt körülbelül 1 cm-t nő és 85 g-ot hízik.

A baba egyenletesen növekszik, most 35 cm hosszú és 850g súlyú."

(Nina Grunfeld: Terhesség hétről hétre)

Boldogságfaktor megvan, hiszen a Világ egyre szebb!

Kellemetlenségként az elmaradhatatlan Vukozás.

Hétfőn és kedden is ezzel kezdtem a napom...

A hátam (nem Apró miatt kizárólag, hanem a saját, eredeti rossz tartásom miatt is) fájdogál.

De ettől függetlenül repkedek, mert jó nekem.

Babát várok, a Párom boldog és imád minket.

Kell ennél több?

Persze kéne, mert lenne egy vágyam, de az nem valósulhat meg. Mellesleg mégis velünk van, csak máshol, máshogyan...

102 nap van hátra a számláló szerint.