Mert mindennek oka és következménye van.

Ha ruhákat hordunk, mosni kell.

Ha mosok, a tiszta ruhák várják, hogy a helyükre kerüljenek.

Ha szakdolgozok, ezek elmaradnak, felgyűlnek, hegyet alkotnak és átláthatatlannak bizonyulnak.

Ha végre magamhoz térek a zombi állapotból, rá tudom venni magam, hogy elpakoljak.

Ez történt ma.

Végre elfogyott a ruhahegy!!!

Az adósságom pedig:

25. hét - mert 3 napja be is töltöttük:

"A kismama:

Sok nő számára ez terhessége legkiegyensúlyozottabb időszaka. A fokozott vérkeringéstől rózsás arca majd kicsattan. Boldog, elégedett. Ha Ön nem lenne az, beszélgessen erről partnerével, a barátaival vagy az orvossal.

Lehetnek kisebb panaszai is, mint például hátfájás, görcsök és gyakori vizelési inger. Szíve és tüdeje a szokásosnál 50%-kal többet dolgozik. Sokat izzad, mivel teste folyadéktartalma megnőtt.

A baba:

Csontjainak belseje is keményedik. Mostantól fogva lassan, de egyenletesen növekszik, teste egy kicsit gyorsabban, hogy behozza a fej arányát. Hízik is, szeme már kisebb üreg az arcában. A hét alatt körülbelül 1 cm-t nő és 85 g-ot hízik.

A baba egyenletesen növekszik, most 35 cm hosszú és 850g súlyú."

(Nina Grunfeld: Terhesség hétről hétre)

Boldogságfaktor megvan, hiszen a Világ egyre szebb!

Kellemetlenségként az elmaradhatatlan Vukozás.

Hétfőn és kedden is ezzel kezdtem a napom...

A hátam (nem Apró miatt kizárólag, hanem a saját, eredeti rossz tartásom miatt is) fájdogál.

De ettől függetlenül repkedek, mert jó nekem.

Babát várok, a Párom boldog és imád minket.

Kell ennél több?

Persze kéne, mert lenne egy vágyam, de az nem valósulhat meg. Mellesleg mégis velünk van, csak máshol, máshogyan...

102 nap van hátra a számláló szerint.